Szabó Ferenc SJ

Az áldás kelyhe: Krisztus vérében való részesedés, a megtört kenyér: Krisztus testében való részesedés – tanítja Szent Pál a korintusiaknak. Az Eucharisztia, „hitünk titka”: üdvösséges áldozat és megtört kenyér, keresztény életünk és a liturgia középpontja, csúcsa: ebben a hálaadó és engesztelő isteni áldozatban „megvalósul megváltásunk műve” („opus nostrae redemptionis exercetur” – Sacrosanctum concilium, 2). A zsinat tanítása szerint az eucharisztikus liturgia egyrészt „az Úrban szent templomává és a Szentlélekben Isten hajlékává építi az Egyház tagjait, amíg el nem jutnak a krisztusi nagykorúságra, másrészt csodálatos erőt ad nekik ahhoz, hogy Krisztusról tanúságot tegyenek”.

Húsvét 4. vasárnapján tartja az egyház a hivatások világnapját: ilyenkor a földkerekség minden táján azért imádkozunk, hogy a Jó Pásztor támasszon szolgálatára új papi és szerzetesi hivatásokat. Köztudomású, hogy az úgynevezett nyugati világban egyre csökken a papok és szerzetesek száma, így az elöregedő papságra egyre több és súlyosabb teher nehezedik.

Jézus találkozása a szamariai asszonnyal a kegyelem pillanata volt: a beszélgetés során a zsidó próféta az idegennek tartott és nem éppen erkölcsös életű nőnek felfedi messiási mivoltát, és arra indítja, hogy új életet kezdjen: „lélekben és igazságban” imádja az egy igaz Istent. Mert ő, mindnyájunk Atyja, nem a szamariai Garizim hegyén vagy a jeruzsálemi templomban lakik, hanem a szívünkben. Szent Ágoston erről így vallott: „Interior intimo meo, superior summo meo”, Isten legbensőbb énem lakója, de ugyanakkor túl van a lélek legfelsőbb csúcsán is. Nem kívül kell keresnünk – bár a szép teremtés, a csillagos ég is róla beszél, őt dicséri –, hanem lelkiismeretünkben, a belső végtelenben, mert ott lakik az Igazság.

Szent Pál a korintusiaknak üdvösségünk titkát, a keresztet hirdette, amely a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig ostobaság volt, és ma is az a nem hívőknek. Nekünk, Krisztus- hívőknek a kereszt a megfeszített Jézusra, egyetlen Üdvözítőnkre utal, ezért Isten erejét és bölcsességét jelképezi.

A Biblia üzenete

Karácsony második vasárnapján a János evangélium prológusát, bevezető himnuszát olvassuk a szentmisében. Ez a tizennyolc vers hitvallásunk szívébe vezet bennünket: az Örök Ige megtestesülését és üdvösségszerző művét, az istengyermekségre szóló meghívásunkat valljuk meg. Egyébként a vasár- és ünnepnapi hitvallásunk középpontjában is ez a titok áll: „az Ige testté lett”, és térdet hajtunk, amikor kiejtjük. Ez a titok a keresztény hit sajátossága: „caro cardo salutis” – a test az üdvösség sarkpontja, vallották az egyházatyák, és ugyancsak ők:

„Isten (Fia) emberré lett, hogy mi megistenüljünk”, részesedjünk az isteni életben. Isten a keresztény hit szerint háromság, három isteni személy: Atya, Fiú és Szentlélek szeretetközössége. És nem „egyik” (bármelyik), hanem a Szentháromság második személye testesült meg.