Szőnyi Zsuzsa emlékére

Mennyi szép közös emlék az elmúlt évtizedek során! A heti találkozásokon és a közös rádiós munkán túl: római séták, Ostia Antica, ahol Matyi festeni szeretett, itáliai városok és tengerpartok, kétszer körút Görögországban, sok kiállítás Magyarországon, mióta hazatelepült.

 

Több olasz és magyar elismerés után tavaly november 13-án újabb kitüntetést vehetett át a Sándor-palotában Áder János köztársasági elnöktől. A dokumentumon ez állt: „Magyarország köztársasági elnöke Szőnyi Zsuzsa részére a magyar kultúra több évtizedes áldozatos szolgálatáért, sokoldalú irodalmi munkásságáért, példaértékű életútja elismeréseként a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést adományozom.”

 

Tehát 1967 őszén lettem törzstagja a Várady Imre bácsi (volt bolognai professzor) által „Triznyakocsmának” nevezett heti találkozóknak Szőnyi István festőművész Zsuzsa lányánál és akvarellfestő férjénél, Triznya Matyinál, ahol a külföldi és hazai magyar értelmiség színe-javával ismerkedtem meg.


Több látogatóval igen érdekes beszélgetéseink voltak. Felsorolok néhány nevet: Várady, Barankovics, Fejtő, Kerényi, Huszárik, Hubay, Méray, Szörényi, Sárközy. Egyes írókat én vittem el Zsuzsáékhoz: Rónay Gyurkát és Nellit, Weöres Sándort és Károlyi Amyt, Vas Istvánt és Szántó Piroskát. Szörényi Lászlót… Itthon a Szőnyi- és Triznya-kiállítások alkalmával megdöbbenve tapasztaltam, milyen sok magyar értelmiségi fordult meg Rómában, a „Kocsmában”.

 

Szörényi Laci irodalomtörténész barátunk Zsuzsa A Triznya-kocsma című könyve előszavában jól jellemzi e sajátos emlékirat, illetve a „Kocsma” jellegét: „A nyugati magyar irodalom és kultúra egy jórészt ismeretlen központjának krónikája. (…) Páratlan tanúságként szól az emigráns és a hazai magyarság egymásra találásának az elmúlt évtizedekben lezajlott fázisáról.”

 

Zsuzsa könyveinek megjelenése, majd hazaköltözése és itthoni szereplései után egyre jobban ismertté vált a Triznya házaspár emigrálásának története, római élete, világméretű kapcsolattartásuk (tévéinterjúk, Az aventinusi tündér című film, országszerte kiállítások Szőnyi István és Triznya Mátyás festményeiből). Matyival akvarelljei mellé válogattunk verseimből; közös kötetünk Mielőtt szürkülnek a színek címmel először Rómában jelent meg 1987-ben, majd ugyanott újra, és itthon is több kiadást ért meg. A kötet egy kicsit katalógusul is szolgált Matyi kiállításain, illetve közös kiállításainkon (Baláca, Sümeg). Matyi 1991-ben bekövetkezett halála után Szőnyi Zsuzsa neves írónővé lett: nemcsak az említett „Kocsma”- könyvekkel, hanem Márai Sándorral és Cs. Szabó Lászlóval folytatott levelezésének kiadásával, valamint legújabban szüleivel való levelezésének két vaskos kötetével.

 

A Triznya-kocsma című emlékezését így dedikálta: „Szabó Ferinek, a legkedvesebb barátnak és a legszorgalmasabb »kocsma-tölteléknek«, szeretettel T. Szőnyi Zsuzsa.” A Rómából a szülőknek írt levélgyűjteményt, a Levelek Rómából című kötetét pedig így: „Ferinek, a régi római barátnak, szeretettel: Zsuzsa.”

 

Az utóbbi hetekben döbbent fájdalommal láttuk gyengülését, és egyben lelkierejét a kisebbedés elfogadásában, viszonylagos derűjét a vég közeledtével is. Péntek délután felugrottam hozzá, és együtt néztük kedves sorozatunkat, a Rex felügyelőt. Nagyon lefogyott az utóbbi hónapokban, egyre nehezebben lélegzett, most már csak csont és bőr volt… Ekkor láttam utoljára. Ma kora délután Győrben kaptam a telefonhívást, halálhírét. Régen sírtam (talán utoljára apám halálakor), de most nem tudtam visszatartani könnyeimet.

 

Amikor e sorokat vasárnap este írtam, láttam, hogy a magyar sajtóban már számos emlékezés jelent meg az „aventinusi tündérről”, Zsuzsa pályafutásáról.

 

Drága Zsuzsa! Isten veled! Hétfőn reggel Érted ajánlottam fel szentmisémet. Nyugodj békében!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.