„Lélekben és igazságban” Jn 4,5–42

Szent Ágoston a 41. zsoltárt magyarázva így eszmélődik: „…Mélység mélységnek kiált, míg harsognak zuhatagjaid.” Az örvénylő mély maga az értelmes, Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember, az emberi szív. „Az áthatolhatatlan mélység, megérthetetlen szakadék; általában a nagy vizek mélységeivel kapcsolatban emlegetik. (…) Vajon az emberi szívet nem tarthatjuk örvénynek? Mert mi mélyebb ennél az örvénynél? (…) Hívják az örvényt a szentek, amikor Isten szavát hirdetik. (…) Minden ember, a szent is, az igaz is, még ha sok dologban előre haladt is, örvény, és az örvényt hívja, amikor hirdeti az embernek a hitet és az igazságot az örök élet távlatában.”


„Ha ismernéd Isten ajándékát!…” Isten kegyelmi ajándékát kell jobban megismernünk, és a feltámadt Jézus Lelke által adott, örök életre szökellő vízforrásból kell merítenünk, hogy új életet éljünk. „Azok, akik ebből a vízből isznak, nem szomjaznak többé…” Az élő víz ott található a kegyelmi életet élő emberben. Bár a mély forrás felszínét, a szabad ég alatt, tört gallyak, korhadó levelek lepik el, a romlás rétege alatt a víz kristálytiszta: itt ragyog az isteni fény, amelyben az egész teremtés fürdik: „Őbenne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.”( Jn 1,4)

Kérjük Jézust, adjon saját Lelkéből, hogy kegyelmével – Szentlelke élő vizéből merítve – mi is tiszta források legyünk az Igazságot szomjazó embertestvérek számára.