A Biblia üzenete: „Jöjjetek félre egy magányos helyre…”

Márk evangéliumának e kedves jelenetében (Mk 6, 30–34) Jézus pihenésre inti tanítványait, akik beszámolnak arról, „amit tettek és tanítottak”. A hozzájuk tóduló tömeg tanítása ugyanis annyira lefoglalta őket, hogy még „enni sem maradt idejük”. Jézus időnként maga is félrevonult egy magányos helyre, hegyre, hogy pihenjen és imádkozzon. Volt úgy, hogy az egész éjszakát imádságban töltötte. Magatartása és szavai figyelmeztetik a mai apostolokat is: szakítsanak időt a pihenésre, a kikapcsolódásra és az imára!

„Úgy szerette Isten a világot…”

(Jn 3,14–21)

 

A nyitott szívű farizeus, Nikodémus zsidó tanácsos éjnek idején felkeresi Jézust, mert hallotta tanítását és látta csodáit, s arra következtetett: ez a próféta Istentől jött, különben nem tudna ilyen csodákat művelni. Jézus megmagyarázza Izrael tanítójának, hogy újjá kell születnie vízből és (Szent)lélekből, ha be akar menni az általa hirdetett Isten országába.

„Krisztus számít Rád!”

Elhunyt Beöthy Tamás jezsuita szerzetes Hosszú szenvedés után az isteni szeretet hírnöke hazatért Atyjához. Beöthy Tamás 1927. február 15-én született Budapesten. Építészmérnöknek tanult és dolgozott is a kommunizmus legkeményebb éveiben. Tanulmányai alatt, hosszú keresés után köteleződött el, és 1955-ben lépett be a jezsuita rendbe. Mivel a kommunisták 1950-ben betiltották a szerzetesrendek működését, az elöljárók megszervezték a fiatalok titkos képzését Budapesten. Egyik titkos „házunkban”, a Szentkirályi utcában bérelt lakásban együtt voltunk novíciusok. Az 1956-os forradalom alatt aktívan részt vett az egyházüldözés iratanyagának lefoglalásában és a hercegprímáshoz szállításában. Ezért a forradalom leverése után külföldre szöktünk, és az ausztriai Sankt Andräban fejeztük be a noviciátust, majd különböző országokban folytattuk rendi tanulmányainkat.

„Legyenek egyek, hogy a világ higgyen”

Jn 17,21

 

A keresztények egységéért végzett imanyolcad január 18-án kezdődik. Ezért a következő héten az egyháznak erre a szándékára ajánljuk fel imáinkat, jó cselekedeteinket. Szekularizált világunkban, amikor még a keresztények körében is egyre terjed a teljes evilágiság és az ateizmus, a kereszténység létkérdése, hogy a Krisztus-hívők közösen tanúskodjanak Jézus Krisztusról, az Atyaisten egyszülött Fiáról, aki értünk, a mi üdvösségünkért megtestesült, megszületett Szűz Máriától, meghalt és feltámadt, hogy Lelke által mi, Isten fogadott gyermekei az isteni élet részesei lehessünk.

A szeretet kettős-egy parancsa

Mt 22,34–40

 

Az Isten iránti szeretet parancsát már az Ószövetségben kiegészíti a második parancsolat: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” (Lev 19,18, vö. MTörv 6,4–13). Bár Isten szeretetének parancsa mellett ez a „második” csupán másodlagos, az izraelitának felszólítás, hogy legyen gondja a „másikra” is. A Törvényben és a prófétáknál előírások és intelmek szólnak a szegények, a kisemberek, az elhagyatottak tiszteletéről, segítéséről. A zsidók felfogása szerint a testvér szeretete egy a többi parancsolat között, a keresztény látásmód ezzel szemben – Jézus tanítása alapján (Mt 23,40) – központi helyet biztosított neki.

Szabadulásunk útja

Jn 3,13–17

Idén a 24. évközi vasárnapra esik a Szent Kereszt felmagasztaltatásának ünnepe, ezért a szentmisében ennek az ünnepnek az olvasmányait és könyörgéseit vesszük. A János-evangélium 3. fejezetében, Jézus és Nikodémus éjjeli beszélgetésében olvassuk a megváltásunk titkát összefoglaló verseket: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mind az, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).