A magyar országgyűlés tavaszi ülésszakán a napokban várhatóan újabb tizenhét vallási közösséget ismer el egyházként, melyekhez mind nagy világvallások magyarországi követői tartoznak. Metodisták, pünkösdisták, adventisták, nazarénusok, az Üdvhadsereg tagjai, mormonok, az Erdélyi Gyülekezet, Jehova Tanúi, anglikánok, kopt ortodoxok, az iszlám közösség, krisnások és buddhisták közösségei.
Úgy látszik, egyre közelebb kerülnek hozzánk szent életű embertársaink. Lassanként mégiscsak kijózanodunk abból a szemléletből, amelyet valaha jámbornak és épületesnek gondoltak ugyan, de szinte lehetetlenné tette a szentek követését.
„Obama háborút indít a katolikus egyház ellen” – ezzel a címmel jelentették a lapok, hogy nyílt konfliktusba került az Egyesült Államok elnöke az ország püspöki karával.
Ugyan ki gondolta volna például az 1970-es években, hogy majdnem száz esztendővel az úgynevezett proletárforradalom után az akkori Szovjetunió vezető országában, Oroszországban ismét bevezetik az iskolai hitoktatást?
„Olyan Isten, aki simán megfelel kívánságainknak és álmainknak – nem létezik” – írta egyszer Franz Kamphaus, aki 1982-től 2007-ig vezette a Limburgi egyházmegyét.
Nyugat-Afrika nagy kiterjedésű államában, Nigériában egyre aggasztóbb méreteket ölt a keresztények elleni terror. Lapunkban is jó ideje sorjáznak erről a hírek.
…pedig tanító nénim az első osztályban jól megtanított a harmincas évek vége felé, és már korábban is elég jól betűztem, ami érdekelt. Pedagógus édesapám tilalma ellenére titokban mindennap átböngésztem a Nemzeti Újságot.
Emlékezhetünk: 1956-os szabadságharcunk elbukásában nem kis szerepe volt a Szuezi-csatorna birtoklásáért indított nyugati harcnak. Most – mint olvasom – gazdasági „szabadságharcunk” sikerét veszélyeztetheti a francia központú Suez vízműcég érdeke.
