Keresztényellenes terror egykor és ma

A százhatvanmilliós ország muzulmán többségű északi részéből a Boko Haram („a nyugati iskoláztatás bűn”) elnevezésű szélsőséges iszlamista terrorszervezet el akarja űzni a keresztényeket délre, ahol a népesség 45–48 százaléka egyébként is Krisztus-hívő. Ennek érdekében muzulmánok egyre gyakrabban követnek el merényleteket templomok ellen.

Karácsony óta több száz áldozatuk volt már e gyilkos akcióknak. Január 22-én legalább száznyolcvan keresztényt öltek meg. Eddig tízezerre tehető azok száma, akik a déli országrészbe menekültek. A terrorszervezet arról is gondoskodik, hogy külföldről, Nigerből és Csádból toborozzon olyan embereket, akik kegyetlenebbek a merényletek során. A nigériai rendőrséget is igyekeznek maguk mellé állítani. Félő, hogy ha nem sikerül idejében megfékezni a Boko Haram mozgalmat, polgárháborúvá fajul a terror, és kettészakadhat az ország. Hírek szerint a muzulmán lakosság többsége békét akar, a keresztények pedig általában nem vágnak vissza.

Az első világháború idején az Oszmán Birodalomhoz tartozó törökök is abban látták nemzeti megújulásuk zálogát, ha kiirtják a velük együtt élő keresztény örményeket, akik közül mintegy másfél millióan, más források szerint „csak” hat–nyolcszázezren váltak a genocídium áldozatává.

Törökország máig úgy szeretné feledtetni a történteket, hogy a népirtásnak még a hírét is letagadja. Hiába. Immár huszonkét ország ismerte el hivatalosan, hogy csaknem száz évvel ezelőtt népirtás történt. Legutóbb, január 23-án a francia törvényhozás szenátusa döntött úgy, hogy aki nyilvánosan tagadja az 1915–1917-ben elkövetett örmény népirtást, egyévi börtönnel és negyvenötezer eurós pénzbüntetéssel sújtható.

Ugyanakkor szomorú tény, hogy a francia történelemben is voltak véres keresztényellenes események, jelesül a francia forradalom idején. Reynald Secher történeti író, dokumentumfilmes épp az örmény népirtással kapcsolatban igyekezett a közvélemény figyelmébe ajánlani a Vendée megyében 1793-ban, a jakobinus diktatúra idején történt terrorcselekményeket. Már a nyolcvanas években könyvet írt erről, és a hajdani eseményeket némi túlzással a későbbi népirtások mintájaként állította be.

1793 márciusában a nyugat- franciaországi megyében lázadás tört ki, melyet Párizsban eleinte az akkor sokfelé támadt parasztfelkelésnek véltek. A mélyen katolikus vidéken azonban királypárti megmozdulásról volt szó, melynek egyik oka az egyházellenes forradalmi intézkedések sora volt. A válasz nem késett: negyvenötezres katonai egységet küldtek a lázadás leverésére. Minden templomot bezárattak. A terror teljessé vált. A katolikus lakosság nem mert gyülekezni, szinte házaikat sem hagyták el. Becslések szerint a vidék nyolcszázezer lakosából 117–450 ezer embert öltek meg.

Elődeit követve XVI. Benedek pápa a tavaly októberi nemzetközi assisi találkozón, de számos más alkalommal is szóvá tette, hogy a vallások semmiképp sem szolgálhatják a megfélemlítést, a terrort, az üldözést, mert ha Isten útján kívánnak járni, az csak a szeretet útja lehet.