Olvasni tanulok…

Már akkor is nagyon vonzódtam az újságok világához. 1956-ban is nagy élményem volt a sok és sokféle lap megjelenése. Amikor pedig először állhattam a frankfurti repülőtér nagy újságosstandja előtt, azt sem tudtam, hová kapjak.

Ám nemcsak újságot tanultam meg olvasni, hanem azt is, melyikből hol, mit tudhatok meg, mi a beállítottsága, hiteles-e. Hamar megszerettem Móra Ferenc bölcsességét, kerestem az akkor tiltott Babits és Kosztolányi írásait.

Az olvasással is úgy van, mint az imával. Mindig újra kell tanulni. Meg kell találni a most éppen engem jobban megszólító cikket, témát. Régebben ki is vágtam nekem tetsző írásokat, most inkább már csak kipipálom őket, hogy felhívjam rájuk a környezetemben lévő fiatalok figyelmét.

Nem szégyellem, vannak kedves szerzőim, akiknek a nevét elsőként keresem. De nyitott a névsor, néha még verssel is bele lehet kerülni.

Nem sietek, nem a teljesítmény számít. Vannak részletek, melyeknél kicsit megállok, ízlelgetem a szavakat. Ezekből a szövegekből beszélni, írni is tanul az ember.

Az internet számomra csak arra jó, hogy munka közben adatokat keressek, ellenőrizzek. Átfutom a híreit. De olvasni? Arra nem való. Ahhoz jó fotel és még jobb könyv, folyóirat, hetilap kell. És türelem, hogy az olvasott szöveg meg is szólítson. Ezt is jelenti az olvasás megtanulása.

Sohasem késő.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .