Újabb vallási közösségek állami elismeréséről

Amikor 1990-ben a „pártállami” parlament még a szabad választások előtt, gyorsan meghozta a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényt, több mint háromszáz vallási közösség számára biztosította az egyházi jogállást. Még az is gyanítható, hogy ez a könnyű visszaélésre is alkalmat adó túlzott engedékenység talán a hagyományos, nagy egyházak lejáratását célozta. Mindenesetre a helyzet régen megérett arra, hogy változás következzék.

Az egyházak elismeréséről szóló új, december 30-án elfogadott törvény a katolikus egyházon kívül a református és az evangélikus egyházat, zsidó felekezeteket, ortodox egyházakat, az unitárius és a baptista egyházat, valamint a Hit Gyülekezetét, összesen tizennégy közösséget ismert el állami szempontból egyháznak. Ezt a törvényt nagy ellenzéki tiltakozás kísérte. Itthon és külföldön is úgy akarták beállítani, hogy nálunk „lábbal tiporják a vallásszabadságot”, pedig csak annak megállapításáról van szó, hogy melyik vallási szervezet felel meg államjogilag az egyházalapítás feltételeinek. „Bármely vallási közösség vallásgyakorlathoz való joga sértetlen marad akkor is, ha az »egyház« jogállását nem nyerheti el” – olvashatjuk Schanda Balázs professzornak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi kara dékánjának a témáról szóló tanulmányában.

Természetesen meg kell különböztetnünk az egyház teológiai és egyházjogi fogalmát. Azt sem szabad elfelednünk, hogy a különböző felekezetek más-más meghatározást vallanak ezzel kapcsolatban, s mindezektől különbözik az állami jog egyházfogalma.
Az állam nem foglalkozik az egyes felekezetek hitelveivel, tanításával, legfeljebb abból a szempontból, hogy azok nem ellenkezhetnek az ország alaptörvényével (például ilyen volt a mormonok egykori többnejűsége). Az állam azonban azért szabályozza, hogy milyen szervezeteket tekint egyháznak, mert egyházi jogokat, juttatásokat csak egyházak számára biztosít.
Schanda Balázs egy nyilatkozatában képet adott arról, hogy a különböző európai államok minként rangsorolják az egyházakat. Ez cáfolja az EU biztosai által megfogalmazott vádat, amely szerint az új magyar törvény nem választja külön a vallási és a politikai intézményeket. Franciaországban minden egyház egyesületként működik, amelyek adókedvezményben részesülnek. Az Egyesült Államokban hasonló a helyzet: az adókedvezmény az egyetlen állami juttatás. Angliában az anglikán egyház államvallás, a többi felekezet egyesületként működik. Államegyház van Izlandon, Dániában, Norvégiában, Finnországban, Máltán és Görögországban is. Közép-Európában a leggyakoribb a kétszintű szabályozás, amely a legtöbb esetben (például Csehország, Románia és Ausztria esetében) úgy alakult ki, hogy a felső körbe újabb egyház nem kerülhet, csak a „B kategóriába”.

Az új törvény leginkább az osztrák, a német és a litván szabályozásra hasonlít. De különbséget tesz elismert és nem elismert egyházak között Ciprus, Lengyelország, Olaszország, Portugália és Szerbia is. Belgiumban öt egyház és az ateista humanista szövetség elismert, a többi vallási közösség közhasznú egyesület. Európában általában valamely kormányszerv minősíti az egyházakat, Litvániában a parlament, de az igazságügy- miniszter javaslata alapján. Vallási egyesületek a jövőben is kérhetik egyházzá minősítésüket, de istentiszteleti szabadságuk addig is megmarad. És a vallási egyesületek is jogi személyiségek. Vagyis a vallásszabadságot az új törvény nem korlátozza.