A lengyel példa

Tíz évvel ezelőtt, krakkói éveim során megismerkedtem a LOT egyik légiutas-kísérőjével, Iwonával, aki részletesen elmondta, hogy az úgynevezett business classon utazó, elegáns és gazdag utasok jelentős része milyen elképesztően műveletlen, sőt ostoba. E tömör jellemzés arra a vezető beosztású brüsszeli hivatalnokra is illik, akivel 1998-ban, egy milánói díszvacsorán hosszabban társalogtam. Közhelyesen fogalmazott mondatokkal azt magyarázta, hogy „a déli harangszó kirekesztő és túlságosan keresztény”. (Megjegyzem: annál az embernél valami nem stimmel, akit ennyire zavar a saját évszázados kultúrköre…) Talán a LOT tilalmát is ez a figura kezdeményezte: mások (az adófizetők) pénzén terpeszkedett az egyik lengyel járaton, és éles uniós szemével észrevett egy kis keresztet a stewardess gallérja mögött. Azonnal fel is írta a noteszébe: „Rendelettel betiltani!”

A kereszt tilalmának híre délelőtt 10 óra 49 perckor került nyilvánosságra. Válaszként a lengyel cég szakszervezete egy órán belül bejelentette, hogy általános sztrájkot tartanak, és az egész légitársaság leáll. S láss csodát: még ugyanazon a napon, 13 óra 28 perckor a rendeletet hivatalosan visszavonták, a LOT igazgatósága pedig bocsánatot kért az alkalmazottaktól vallási érzékenységük megsértéséért.

„A globalizmus, az elvallástalanodás hosszabb távon biztosan veszélyezteti Lengyelországot – mondta 2002 elején egy korsó sör mellett a csinos Iwona. – De a következő húsz évben nem valószínű, hogy a lengyel társadalom elfordul a hagyományos értékektől. Ezt nem hagyjuk, itt leszünk.” Tartsatok ki, Iwona!