Rosdy Pál

„János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.” Szent János evangélistának ezekkel a nagyon oda illő szavaival indította Léon-Joseph Suenens belga bíboros János pápáról megemlékező beszédét a II. vatikáni zsinat második ülésszakának kezdetén. E szavak az evangéliumban Keresztelő Szent Jánosra vonatkoznak, de önkéntelenül ezek jutnak eszünkbe, amikor a közülünk oly hamar eltávozott XXIII. János pápára gondolunk.

Suenens bíboros így folytatta: „Megválasztásakor »átmeneti« pápának tűnt. Tényleg az volt, csak éppen más, meglepő módon. Kétségtelenül új korszakot nyitott az egyház történetében, és leverte a XXI. századba vezető útja cölöpeit.”

De ki volt, honnan küldte Urunk az egyház élére? Emlékszem, amikor végre fehér füst szállt fel a Sixtus-kápolna kéményéből, és elhangzott a „Habemus papam!” bejelentés az új pápa nevével, a Szent Péter téren egybegyűlt rómaiak először elnémultak, s csak azután tört ki az üdvrivalgás. Idehaza a külföldi rádiók közvetítését követők is ezt kérdezték: ki ez a Roncalli?

A húsvét nem lehet a tavasz ünneplése, már csak azért sem, mert a déli féltekén, például Ferenc pápa szülőhazájában ilyenkor őszbe hajlik az idő. Arrafelé nem is lehet megkerülni a feltámadás hitét a természet tavaszi megújulásának hasonlatával.

Krisztus feltámadása nem csoda abban az értelemben, mint a naimi ifjú vagy Lázár feltámasztása. Egyrészt ők e világi életük folytatására támadtak fel. Másrészt ilyen csodát Jézus megismételhetett volna másutt is, esetleg Kafarnaumban vagy bárhol máshol. Krisztus feltámadása az emberiség bűntől való megszabadításának egyszeri hitbeli eseménye.

A húsvétról szóló történetet azok a szülők, akik maguk sincsenek tisztában vele, és nem is hisznek benne, természetesen csak a nyuszi, a tojás és a locsolkodás szokásaival tudják elmesélni kisgyermekeiknek. Ez nemcsak a gyerek hitbeli fejlődése szempontjából kevés, hanem például a szenvedés, az erőszak és a halál alapélményeivel való első találkozástól is megfosztja a gyermekeket.

Hogyan lesz valaki az olasz püspöki konferencia főtitkára?

Megválasztják? A pápa nevezi ki? Az olasz püspöki konferencia olyan közel áll Róma püspökéhez, hogy – legalábbis eddig – a mindenkori pápa nevezte ki elnökét és főtitkárát.

Az érdekesség ott kezdődik, hogy a „világ másik végéről” érkezett pápa decemberben Rómától távol, az olasz „csizma” csúcsán lévő Calabria tartományból szemelte ki Cassano all’Ionio hatvanhat éves püspökét, Nunzio Galantinót, hogy ideiglenesen töltse be a főtitkári tisztet.

Világproblémák és vitás kérdések a találkozón Az Egyesült Államok elnökét március 27-én az Apostoli Palotában fogadta Ferenc pápa, s Barack Obama nagy megtiszteltetésnek nevezte ezt. A pápa magánkönyvtárának nevezett teremben közel egy órán át tartott a találkozó, amely távolról sem nevezhető csupán udvarias beszélgetésnek.

Krími konfliktus

Az ortodox hagyományú országok állami, diplomáciai eseményein – a televízió-híradók tanúsága szerint is – megszokott jelenségnek számít a főpapok kiemelt jelenléte. Így szokott ez lenni Oroszországban is, ahol jól ismert kép a moszkvai pátriárka, aki díszes öltözetében az első sorban foglal helyet.

Nem tagadható, hogy a bizánci hagyományok és az ortodoxia nemzeti egyház jellege, valamint a pápaságból eredő függetlenség hiánya történelmileg szorosabb kötődést alakított ki az államhatalmakhoz.