Hadiérettségivel a harctérre

Amikor a Manci hazajött a világháborúból, mindenki nagyon boldog volt. Emlékszem, gyerekkoromban anyámtól sokat hallottam róla, akit 1914-ben besoroztak. Manci egy ló volt, a család kedvence, és 1918-ban visszatért a szülővárosába, Szombathelyre. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy ez megtörténhetett. Nem mindenki volt ilyen szerencsés: Ráró, a másik paci nem jött haza, és a harcoló katonák nagy része sem. A régmúlt háborúinak fontos résztvevője volt a ló. Még az I. világháborúban is úgy gondolták a generálisok, hogy egy jól irányzott lovasroham eldöntheti a csata kimenetelét. 1916-tól azonban a dolgok másképp alakultak: feltalálták a gépfegyvert.

Mint süteményen a tejszínhab

Régi fényében az Eiffel Palace

Mint egy tejszínhabos sütemény, úgy világít messziről fehérségével a budapesti Nyugati téren közlekedő ember számára a felújított Eiffel Palace. Igazi monumentális épület, barokkos-eklektikus homlokzata mozgalmas formaképzésével impozáns látványt nyújt. Valóságos műalkotás volt egykoron, csak pénz és befektető kellett hozzá, hogy újra régi fényében ragyoghasson. Azonban mindennek ára van. Manapság az a bevált szokás, hogy a végletekig lepusztult műemlék épületeket „kibelezik”, és csak homlokzati falaikat hagyják meg. Ezzel lehetővé teszik a belső tér teljes modernizálását, a mai viszonyokhoz, elvárásokhoz igazodást.

A hétköznapi élet drámája

Derkovits Gyula a Nemzeti Galériában

 

„Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy”, jutottak eszembe Madách sorai Az ember tragédiájából Derkovits Gyula Halárus című képe láttán. Egy elhízott fejű, zsíros arcú hentes ellenszenves ábrázattal, egy irgalmatlan hegyes késsel áll a pultnál, mintha éppen azt kérdezné a vevőtől, kell-e a hal, amelyet a bal kezével felemel. Kopasz, mandulaszemű, alacsony homlokú mészáros, nyitott szájával, vicsorgó fogaival nem hagy kétséget számunkra, hogy ő az úr a boltban. A vásárló, egy kalapos férfi arca visszatükröződik a régi, háromszögű mérleg üvegén, a kés pedig fenyegetően közel van hozzá. Nagyon kemény társadalomkritika. Az emberi kiszolgáltatottság szimbóluma, a létbizonytalanság kézzelfogható jelképe.

Az ártatlanság jelképe

A kisbárány az egyik legártatlanabb lény a világon. Puha, törékeny, sebezhető. Látványa a legtöbb ember szívét megindítja, gyerekekből, felnőttekből egyaránt pozitív érzelmeket vált ki. S tudjuk: a húsvéti ünnepkör egyik legfontosabb szimbóluma. Jel. A bibliai időkből ismert hitbeli tény: az áldozati állat azért adja életét, aki feláldozza. Keresztelő Szent János Isten Bárányának nevezte Jézust. Ő a tökéletes áldozat. Életét adta az emberekért, akiket szeretett. Egyszer és mindenkorra kiengesztelve Istent…

Szupercsavargó

Azon az utolsó napon mi történt, már sohasem fogjuk megtudni. Egy amerikai fiatalember szenvedéseinek utolsó stációi rejtve maradnak előttünk. Christopher McCandless Supertrump, ahogy magát nevezte, 1992 áprilisában autóstoppal Alaszkába utazott. Gyalog vágott neki a vadonnak. Négy hónappal később jávorszarvas vadászok fedezték fel oszlásnak indult holttestét.

Lacika

Ő Lacika, négyéves, és éppen egy szelet kenyeret eszik. Két kis szutykos kezében tartva, nemcsak egyszerűen eszi, hanem szinte falja, „magába húzza” az ételt. Láthatóan nem számít, mit eszik, az íz helyett a mennyiség a fontos, csak a gyomra legyen végre megtöltve valamivel. A szemei a legkifejezőbbek. Védekező, kétségbeesett tekintet ez, mintha azt mondaná: ugye nem veszitek el tőlem? Éjfekete szembogarai éles ellentétben állnak világos, szőkés hajszínével.

Képed a szívemben, neved az ajkamon

A március a tavasz, a megújulás és a vértelen forradalom hónapja. Megannyiszor emlékezünk a nemzet hőseire, akik halált megvető bátorsággal szálltak szembe egy birodalom gátlástalan hatalmával. Jól tesszük; példájuk nyomán erősítjük a hitet magunkban és a mindenkori felnövekedő ifjúságban, hogy a forradalmárok áldozata nem volt hiábavaló. Bebizonyíthatjuk, méltó utódai vagyunk az egykori negyvennyolcas nemzedéknek.

 

De ki emlékezik meg a hozzátartozókról, a feleségekről? A háborúk és forradalmak résztvevői többnyire fiatal vagy középkorú férfiak voltak, akik mindent feltettek egy lapra, nem is tehettek mást. Ahogy a felirat hirdeti a Bem József téren a tábornok szavait a piski csata idejéből: „A hidat elfoglalom, vagy elesem. Előre, magyar, ha nincs híd, nincs haza!”

A Budavári Palota évszázadai

 

Ami először feltűnt a Budapesti Történeti Múzeumnak a Budavári Palotát bemutató, újrarendezett kiállításán, az József nádor nyugodt, békés tekintete. Félalakos festett portréjáról egy láthatóan intelligens, javakorabeli XIX. századi ember néz ránk. Arcáról jóindulat és tisztesség sugárzik, azonban tekintete mintha már a jövőt fürkészné. A kép 1847-ben készült, a nádor halála évében. Kevesen voltak a magyar politikusok között a történelem során, akik olyan sokat tettek Buda és Pest fejlődéséért, az egész ország gazdasági és kulturális felemelkedéséért, mint ő.

 

A királyi palota – a kultúra vára, a Budavári Palota története 1686-tól napjainkig, hirdeti a tárlat témáját a földszinten a tájékoztató szöveg. A múzeum a Budavári Palota épületegyüttesével eddig csak időszaki vagy töredékes állandó kiállítás keretében foglalkozott. A mostani bemutató egészen a legutóbbi időkig kíséri végig a palota mozgalmas és látványos történetét. Az építészeti tervektől a legutóbbi feltárásokat dokumentáló fényképeken, érdekes részleteken át a palotából rekonstruált egykori pompás falak bemutatásáig.