Mészáros Ákos

Bálint Endre a Nemzeti Galériában

Amikor megláttam a fekvő angyalt egy öreg, kemény deszkára láncolva, szomorúság fogott el. Vajon mit követhetett el, hogy ilyen büntetést kapott? Mindig „beleélem” magam a látványba, és azonnal együtt kezdtem érezni. Nagyszerű dolog lehet a repülés, nincs sajnálatra méltóbb egy szárnyaszegett madárnál vagy egy mozgásától megfosztott angyalnál. A kopott barna tónusokat, a lehangoló jelenetet egy tűzpiros rózsaszál oldja fel, élénkzöld levelekkel. A Leláncolt angyal, 1972 természetesen a szabadságtól való megfosztottság szimbóluma.

Szűr-Szabó József, a karikatúra mestere

A karikatúra különleges helyet foglal el a grafikai műfajokon belül. Egyrészt mert művészkörökben sohasem fogadták el igazán, másrészt pedig mert a karikatúrarajzolás nem tanulható. Legalábbis a megszokott formában biztosan nem, művészeti iskolában sohasem tanították. Persze voltak rajzolók, akik mára híresek lettek, mint például a francia Honoré Daumier vagy a magyar Jankó János a XIX. században. Ők ketten azonban elismert festők is voltak a maguk korában. Egyáltalán a könnyű műfaj művelőit, a humoristákat, karikaturistákat mindig is a nagyközönség kedvelte legjobban.

Szent Sebestyén-ábrázolások a Szépművészetiben

Iréne szinte egy sebész hozzáértésével kezeli Szent Sebestyént, amint a férfi bal combjából próbálja kiszedni a belefúródott nyílvesszőt. Nyugodt, kimért mozdulatokkal. Az embernek az jut eszébe, ha netán egyszer segítségre szorulna, vele is ilyen odaadóan bánjanak majd az SZTK-ban. Nicolas Regnier Iréne és szolgálója Szent Sebestyént ápolja című festménye a Szépművészeti Múzeum Caravaggiótól Canalettóig című kiállításán látható. Az 1630 és 1640 között készült kép monumentális mű, nemcsak méretével, hanem nagyszerűen kidolgozott realizmusával is hat ránk, anélkül, hogy elveszne a részletekben. A fiatal emberi testek – az érzékiséget sem nélkülözve – szívdobogtató látványt nyújtanak. A kései reneszánsz és barokk képekre jellemző finom anyagszerűséggel megfestett textíliákban, elomló drapériákban és egyéb bársonyos ruhaanyagokban gyönyörködhetünk Regnier alkotásán. A vészjóslóan sötét háttérből világítóan emelkednek ki a szereplők – a fehér az ártatlanságot, a piros a vértanúságot jelképezi. Sebestyén egy bíborvörös drapérián nyúlik el megadóan, miközben jótevője a nyílvesszőket operálja ki belőle, amelyek a kép jobb sarkában sorakoznak. A színek erős kontrasztja a vérpiros, a gyöngyház, a mályva és a zöldesbarna tónusok között a velencei festészet hatását mutatja.

Reneszánsz rajzok és metszetek a Szépművészeti Múzeumban„Rafael ez, kinek a Természet félte hatalmát. Tudta: legyőzi, míg él, s holtan a sírba viszi.” Ez a felirat olvasható Raffaello Santi (1483–1520) kőszarkofágján a római Pantheonban. Amikor ott jártam, bámultam ezt a koporsónál alig nagyobb, egyszerű síremléket. Semmi felhajtás, sehol egy felesleges díszítés, mintha tudatosan kerülték volna a hivalkodást. Körülötte a teremben monumentális síremlékek gazdag architektúrával, szobrokkal hívják fel magukra a figyelmet. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen nagy művésznek nagyszabású emlékhelye van. De az igazi értékek nem a külsőségekben keresendők. Ars longa, vita brevis: az élet rövid, a művészet örök – tartja a régi latin mondás. Ma is turisták ezrei csodálják a múzeumokban Raffaello alkotásait.

Ismeretlen Vaszary-képek a Nemzeti Galériában

Vaszary János (1867–1939) személyes kisugárzása és festői munkássága nagy hatással volt kortársaira. Egykori tanáraim közül a Kisképzőben ketten is voltak, akik a képzőművészeti főiskolán tőle tanulhattak. Dicsérték a mester nagyvonalúságát, szakmai tudását. Rendkívül hosszú utat járt be, sokféle stílust tudhatott magáénak. Pályája a XIX. században kezdődött, tanulóévei a naturalizmus jegyében teltek, majd nemsokára megérintette és egy időre rabul ejtette a szecesszió. A későbbiekben mindig az egyszerűsítés felé haladt, hatottak rá az avantgárd tömörítő, geometrikus megfogalmazásai. Jól megfigyelhető ez a törekvése rajzvázlatain, aktokat ábrázoló krokijain is. „A természetből csak kiindulni, vagy arra szuggesztív erővel emlékeztetni is elég” – vallotta az 1920-as években. Temperamentumos festészetét a továbbiakban ez az elv jellemezte.

Itáliai képek a Szépművészeti Múzeumban Ez már arcátlanság. A tradíció megcsúfolása, amit ez a festő alkotott Keresztelő Szent Jánosról. Michelangelo Caravaggióról van szó, az egyetemes képzőművészet egyik legnagyobb mesteréről. Mert hát hogyan is képzeljük el a szent hagyomány szerint a Keresztelőt? Ahogyan a festőktől és a szobrászoktól általában megszoktuk: állatbőrbe öltözött férfi, kezében kereszttel vagy bottal, aki naptól, széltől cserzett aszketikus arccal néz a távolba. Ehhez képest Caravaggio minden pátosztól és tradíciótól mentes, nagyjából tizenhat év körüli, pajkos fiúnak ábrázolta őt világhírű festményén. Mi ez, ha nem botrány? Ráadásul teljesen ruhátlan a gyerek. Nyoma sincs a nehéz körülmények között élő ember szikárságának. Minden leképezés absztrakció, a képzelet szülötte, még akkor is, ha az alapvető élményt a természet nyújtja. Ráadásul Caravaggio az Agnus Deit szimbolizáló bárányt felcserélte egy kosra, igaz, az barátságosan simul az őt ölelő fiatalemberhez. Tényleg, eszünkbe sem jut, hogy János is volt gyerek?

Képzelet és valóság Rembrandt művészetében

Rembrandt a képzőművészet egyik legnagyobb mestere vidáman, harsány jókedvvel néz vissza ránk az Önarckép Saskiával című, 1636-ban festett képén. Nem csoda, hiszen a művész sikerei csúcsán volt akkoriban, és ha az embernek jó kedve van, akkor elkél egy kis borocska is, jókora üvegpohárban. Balján hőn szeretett felesége, a gazdag családból származó Saskia Uylenburgh. A magabiztos hölgy optimizmussal tekint a jövőbe. A festő tollas kalapja, a kornak megfelelő szép ruhájuk, Rembrandt kardja mind a jólét kifejezője. „Éljen Rembrandt (…) az én ifjam atyja a népből való molnár, aki bizony más fából volt faragva, mint a fia. Ugyan ki ne csodálkoznék afölött, hogy ilyen talajból oly roppant tehetséges művész került elő? Ha azokat a mestereket keresem, akik a fiút tanították, alig találkozom olyan emberekkel, akik a tömeg dicséretén felülemelkednének. Ha ezek ma tanítványukkal szembekerülnének, éppen úgy pirulnának, mint ahogy zavarba jöhetnek azok, akik Vergiliust a költészet, Cicerót az ékesszólás, Archimédészt a mennyiségtan elemeibe bevezették” – írta a fiatal Rembrandtról Constantin Huygens doktor, aki az orániai herceg megbízásából járt nála.

Bráda Tibor színes üvegablakai

Amikor a gótikus templomok gazdagon díszített hatalmas, színes üvegablakait átjárja a napfény, az egyszerűen szólva csodálatos látvány. Aki látta például Párizsban a Sainte Chapelle-t, a kétszintes palotakápolnák nagyszerű építészeti remekét, az tudhatja, milyen az, amikor az ablakokon átszűrődő fény ezer színárnyalata beragyogja Isten házának egyetlen termét. A felső kápolna hatalmas rózsaablakán kívül tizenöt óriási színes üvegablak látható, amelyek ószövetségi jeleneteket, Krisztus életének eseményeit, Szent Helénát, Szent Lajost és az apokalipszist ábrázolják. Két ír szerzetes, aki 1323-ban a Szentföldre utazva megtekintette a kápolnát, a következőképpen áradozott: Illa pul cher rima atque famosa capella biblicis historiis mirabiliter ornata. (Az a leggyönyörűbb és leghíresebb kápolna, amelyet bibliai történetek oly csodásan ékesítenek.)