Nem jó egyedül… Néhai szobrász tanárom, Konyorcsik János azt mondta nekünk, növendékeknek, hogy ő azért lakott szívesen a szentendrei művésztelepen, mert inspirálóan hatott rá a többi művészkolléga közelsége. Átjártak egymás műtermébe, látták, hogy ki hol tart az éppen aktuális munkájával, éppenséggel még meg is bírálták sokszor a látott szobrokat, érmeket, kisplasztikákat.
Kondor Béla idén lenne nyolcvanéves. Máig ható, egyedülálló életművet hagyott hátra, főleg grafikai munkásságával. A Kogart Galéria emlékkiállítást rendezett rézkarcsorozataiból és egyéb grafikai munkáiból.
„Az, hogy zseni, nem kétséges” – hallottam többször is egykori grafikus-karikaturista kollégájától, Hegedűs Istvántól.
Az 1950-es években Szőnyi István, Barcsay Jenő, Koffán Károly voltak a mesterei. Eleinte Szőnyinél, a freskó tanszakon tanult, ami érthető, mivel vonzódott a murális, monumentális munkákhoz.
Május 2-án, Munkás Szent József ünnepének másnapján, egyben Óbuda napján Paskai László bíboros ünnepi szentmisét követően fölszentelte a békásmegyerófalui Szent József plébánia tőszomszédságában található Szent József Házat, amely a jövőben a plébánia közösségi eseményeinek ad majd otthont.
Istenes Szent Jánosnak, a Betegápoló Irgalmasrend alapítójának, a betegek, a kórházak és az ápolók védőszentjének ünnepén szentmisét mutatott be Budán, a rend kápolnájában Kozma Imre atya, a rend magyarországi elöljárója. Homíliájában kitért arra, hogy a magyar betegek rendkívüli módon ki vannak szolgáltatva annak a rossz közegnek és szemléletnek, amely az egészségügyben eluralkodott.
Konferencia térségünk vallásosságáról – Akár örömtelinek is tekinthetjük a címben foglalt sommázatot, amelyben Máté-Tóth András teológus, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének vezetője összegezte tizenegy ország tizenhárom egyetemének összefogásával végzett kutatásuk egyik következtetését.
