A halottnak hitt testőrtiszt

Sebestyén, akit hagyományosan a tizennégy segítő szent közé sorolnak, Gallia Narbonne nevű városában született. Vallásos fiatalember volt. 283-ban lépett be a hadseregbe, hogy gondoskodjék a keresztény hitvallókról és mártírokról. Két vértanút, Marcust és Marcellianust is ő erősítette meg hitükben, amikor börtönben sínylődtek. Egyes leírások szerint Diocletianus császár, nem tudván, hogy Sebestyén keresztény, a pretoriánus gárda centuriójává nevezte ki. Az uralkodó üldözései idején az általa megtérítettek legnagyobb része vértanúságot szenvedett. Végül Sebestyént is letartóztatták, és a császár, akit felbőszített testőrtisztjének „árulása”, elrendelte, hogy katonái nyilazzák halálra. A fiatal tisztet egy karóhoz kötözték, rengeteg nyílvesszőt repítettek a testébe, majd halottnak vélve otthagyták. Akkor jött Iréne, Szent Castulus özvegye. Látta, hogy az ifjú él, ápolni kezdte, megmentve ezzel az életét. Később Diocletianus emberei újra elfogták Sebestyént, a császár parancsára bunkókkal agyonverték, tetemét pedig a szennycsatornába vetették.

 

Cecco del Caravaggio Szent Sebestyén vértanúsága című festményén egy páncélba öltözött katona, az egyik hóhér húzogatja ki a nyílvesszőket Sebestyén testéből. Közömbös arccal bámészkodó katonák, pribékek veszik körül a vértanút. A kép eléggé bizarr, hiszen ha hóhérai tüzetesebben megvizsgálták volna a halálraítéltet, láthatták volna, hogy még él. De hát a művészi szabadság sok mindent megenged.


A XVII. századi Itália kétségkívül legtermékenyebb festője Guido Reni volt. Több képet is festett a császár testőrtisztjéről. A Szépművészeti Múzeumban látható, Szent Sebestyén című festményén mindössze egy nyílvessző hatol be a vértanú testébe, a lényeg ábrázolására azonban ennyi is elég volt. A mezítelen test szinte világít az éjszaka sötétjében. Fájdalmas, szenvedés gyötörte arca felfelé tekint, belenyugvást, szelídséget árasztva magából. A mártír megörökítése jó lehetőséget adott az alkotó anatómiai ismereteinek megmutatására. Biztos rajztudásán meglátszik, hogy a Carracci-akadémiát látogatta Bolognában. Az Accademia degli Incamminati volt az első művészképző intézmény, amelyet a Carracci fivérek alapítottak Bolognában, 1582-ben.

 

A Szent Sebestyén-ábrázolások közül mindenképpen kiemelkedik Mattia Preti nagyszabású oltárképe. Ez a szobrászi tömörséggel, merész rövidüléssel megalkotott mű szuggesztív hatást kelt a nézőben. Preti Nápolyban festette 1656 körül, a San Sebastiano-rendház apácái számára. Azonban ellenségei „megfúrták” a képet, s a rendház lakói végül is nem járultak hozzá, hogy templomukban helyezzék el. „A szent arca inkább egy munkásé, mintsem egy katonatiszté” – mondták hamisan a bírálók. Később persze felfedezték a kép erényeit, és az újabb festőgenerációk számára mintául szolgált, hogy „a képből tökéletes rajzkészséget és maradéktalan természethűséget tanuljanak”.

 

(A Szent Sebestyén-képek és a kiállítás száznegyven más műalkotása február 14-éig tekinthető meg.)