Máté-Tóth András

Parallax – nézetek kora

Amióta ember az ember, mindig szerette volna előre sejteni a jövőjét. Ama szorongatottságából előretekintve kiszámítani a biztató reményt. S ha nem is lenne az a jövő olyan, mint amelyet szeretne, a biztosan tudott rossz még mindig elviselhetőbb a bizonytalanságnál.

A nagy és nemes kultúrák hagyományaiban a jövő megtudakolására jósokat kerestek fel az uralkodók, házasságra készülvén, hadba indulván, más jelentős döntéseik előtt. De a hétköznapi ember is figyelte a természet változásait, a madarak röptét, más ritka jelenségeket, hogy ezeket jeleknek tekintve megsejtse jövőjét.

Parallax – nézetek kora

Az ember élete sorsszerűen kezdődik. Nem döntheti el, belép-e abba a közegbe, amelyet világnak, emberiségnek, természetnek nevezünk. Kezdete egyben végzete. Avallások mindegyike valamiképpen tematizálja és értelemmel fel is tölti ezt a sorsszerűséget. A bibliai teremtéstörténet mindkét változata Istent állítja a kezdet okaként, s az általa teremtett mindenséget olyannak mutatja be, mint amitől az embernek nem kell félnie. Más vallások teremtéstörténeteinek mítoszaiban eltérő tanítások húzódnak meg, melyeket nem minden esetben könnyű megfejteni, sőt, értelmüket és üzenetüket gyakran még mindig homály fedi.

Parallax – nézetek kora

Az istenkáromlás minden nemes vallási hagyományban súlyos bűnnek számít. Súlyos, akár halálos ítéletet is von magára, aki Isten nevét, törvényét, cselekedetét vagy akár jelképeit szándékosan gyalázza. Egyetlen vallás és társadalom sem élhet anélkül, hogy kijelölje szentségeit, érinthetetlenségeit. Miközben a modern világ – akár a művészeti szabadságra való, esetenként vitatható hivatkozással – majdhogynem mindent megenged a hagyományos szentséget körülvevő tabuk ledöntésében, magát a szabadságot mégis ugyanolyan sérthetetlennek tekinti, mint azt, ami ellen hivatásszerű küzdelemre kötelezve érzi magát. Akár a hagyományos, akár a modern kultúra heves vitákkal és határozott állásfoglalásokkal jelöli ki és őrzi Istenét, illetve isteneit, a szentet és sérthetetlent.

Parallax – nézetek kora

Szavakkal telített, csönd nélküli világunkban a szó jelenléte olyan magától értetődő, mintha öröktől fogva lenne. Mintha világunk a szavak tégláiból épülne, s amit egymásnak jelentünk, csak szavakból állna. Még a csöndeket is szavak emléke telíti. Ám a legelső és azt követően minden további megszólalás előtt is létezik egy állapot, s hogy milyen is az, erre nem könnyű felelni.

Parallax – nézetek kora

Kelet-Európa lakosainak bő többsége ortodox. Oroszország mindenekelőtt, majd Ukrajna, Románia, Szerbia, Bulgária, Montenegró és Bosznia-Hercegovina szerb köztársasága. Az ortodox kifejezésnek több jelentése is van, attól függően, hogy milyen összefüggésben említik. Statisztikai szempontból a fenti országok lakosainak többsége a népszámláláskor és a közvélemény-kutatások alkalmával ortodoxnak vallja magát. Ez részben azt jelenti, hogy az ortodox egyházban kapott keresztséget. Részben azonban egyszerűen az adott néphez, nyelvhez, kultúrához való magától értetődő kapcsolódást fejezi ki.

Parallax – nézetek kora

A giccs egyidős a tömeggel. Amikor a XIX. században felgyorsult a modern világ kialakulása, megjelent az emberi együttélés egy új formája, amelyet a történészek és a szociológusok tömegnek neveznek. Emberi sokaságról van szó, melynek tagjait immár nem a családi kötelékek és a helyi kultúra hagyományai tartják egyben, hanem a nagyvárosok vonzereje és az ott kínált munkalehetőségek. A tömeg egyszerre nagyon színes, mert megszámlálhatatlan féle ember alkotja, ugyanakkor szürke is és arctalan, mert a sokféleség egybemosódik benne.

Parallax – nézetek kora

A nagy vallási kultúrákban végső soron minden igazság és minden erkölcsi útmutatás az isteni tekintélyre vezethető vissza, melyet kiválasztott személyek és szövegek képviselnek. Évezredeken keresztül szilárdan állt a tekintély a társadalom középpontjában, melynek tagjai tekintetüket félelemmel szegezték az isteni tekintély szavára. S bár a vallási elitek gondosan különbséget tettek az istenség és annak földi képviselői között, az egyszerű ember a földi paloták és a mennyei trónusok közötti különbséget aligha érzékelhette. Amit a modern világ személyesnek és kritikusnak tart és becsül, ezekben a klasszikus korokban még teljességgel ismeretlen volt. Kivételt képeznek ez alól a mindenkor meglepő ritkaságként felbukkanó misztikusok, akik olyan közelségbe kerültek az istenséggel, hogy megsejtették az ég és a föld közötti mérhetetlen távolságot. A tisztán isteni tekintélynek azonban számukra is – sőt, csak számukra igazán – abszolút és kizárólagos súlya van.

Parallax – nézetek kora

A nemes vallási hagyományok közös jellemzője, hogy a látható világ mellé láthatatlan világot alkotnak. A közvetlenül érzékelhető világ, a tárgyak, az élő természet, az emberi kapcsolatok képezik a közvetlenül megtapasztalható valóságot, s az istenek, angyalok, tündérek a közvetetten tapasztalhatót. A különböző vallások eltérő módon kapcsolják össze ezt a két dimenziót vagy szférát (a megnevezések kultúráktól függően változnak). Az animizmus szerint a szellemek világa benne rejtezik a tárgyi világban; mindenben, ami van, szellem lakozik. A panentheizmus szerint a tárgyakban, a természeti jelenségekben istenek élnek. A zsidóság világképe számos eget különböztet meg. A görögség istenei az Olimposzon laktak, ám rendre lelátogattak a harcmezőkre, és mindig megtalálták az emberekkel a szerelmi légyottok kamráit is.