Az új evangelizáció útjai
Az új evangelizáció feladatának betöltéséhez alapvetően fontos, hogy el tudjuk helyezni hitünket korunk szellemi térképén. Bár e sorok írója, aki negyvenes évei közepén jár, még nem számít igazán öregnek, e néhány évtized alatt mégis számos eszmerendszer összedőlésének, jó néhány illúzió szertefoszlásának volt tanúja, s ez a folyamat ma is zajlik, a szemünk előtt és gyakran bennünk is.
Mit tehetek én?
Az új evangelizációról szóló püspöki szinódus semmihez sem fogható „egyháztapasztalat” volt a számomra. Az öt kontinensről érkezett bíborosok, püspökök, papok, laikusok és szerzetesek rendkívül sokszínű és élő közösséget alkottak a szinódus három hete alatt. Az auditorok között főként olyan laikusok voltak jelen és osztották meg tanúságtételeiket, akik az evangelizáció első vonalában tevékenykednek. XVI. Benedek pápa egyik utolsó szinódusi megszólalásában külön is kiemelte az ő tanúságtételük fontosságát. A szinódusi záródokumentum pedig leszögezte: az új evangelizációban szükség van a Szentléleknek a hierarchián keresztül működő és szabadon megnyilvánuló karizmáira is, amelyek egysége elsődleges fontosságú.
Az új evangelizáció útjai
A csodálatos halfogás előtt a fenti szavakkal fordult Jézus Péterhez (vö. Lk 5,4). A galileai halászok hallgattak rá. Az eredmény óriási fogás lett, amelyben felismerték Urunk hatalmát. Jézus „emberhalásznak” nevezte Pétert, s a partra jutva az egész társaság – a hallal teli két bárkát hátrahagyva – követte őt. A történet spirituális olvasata világos: mielőtt halfogásra indulunk, el kell mélyednünk hitünkben s Isten ismeretében. Az alábbiakban két olyan módszert ismertetünk, amelyek segítségével az elmúlt évtizedekben világszerte katolikusok milliói újultak meg hitükben. A Szentlélek-szeminárium és a Fülöp-kurzus Magyarországon is rendkívül népszerű. Nagy előnyük, hogy kiválóan használhatók a plébániai közösségek lelki megújításának eszközeként.
Az újevangelizáció útjai
„Égni kell annak, aki gyújtani akar” – hangzott ifjúkorom egyik jellegzetes rock dala, s ez a nagy igazság az evangelizációra is érvényes. Tanúságtevő keresztény csak abból lesz, akiben túlcsordul Isten szeretetének tapasztalata a Szentlélekben. Jézus arról beszél, hogy jövetelének célja: „tüzet hozni a földre”, s alig várja, hogy ez a tűz fellobbanjon – a langyos hívőt azonban „kiveti szájából”. Tüzesnek lenni hosszú távon nem valami állandó érzelmi felhangoltságot jelent, hanem tudatosságot és mindenekelőtt a saját megtérésünket teljessé tevő elszántságot.
„Isten szeretete kiáradt szívünkbe…”
Nyolcadik kerületi plébániánkon november derekán közel ötven jelentkezővel indítottuk el Alpha-kurzusunkat. A vasárnap kora délutáni missziós találkozások során lassan megszilárdult a két női beszélgetőcsoport résztvevőinek köre, ugyanúgy, ahogyan a kamaszoké is. A férfiak társasága pedig szinte megállíthatatlan növekedésnek indult. Úgy látszik, van annak valami sajátos íze, ha nehézléptű férfiak végre nekiülnek, hogy megbeszéljék egymás között az evangéliumot…
Az újevangelizáció útjai
Az egyik legszörnyűbb tapasztalat, amit az ember szülőként átélhet, ha elveszett a gyerek. Futkosok a tömegben, kiabálom a nevét, kérdezősködöm. Hiszen az előbb még itt volt, fogta a kezem. Agyamban a legszörnyűbb képek cikáznak, pusztulás és ezer veszély, amelyek egy gonosz világban leselkednek rá, védtelenre, ha nem vagyok vele… Leírhatatlan szorítás a torokban, a gyomorban: fáj a kétségbeesés. Aztán az esetek többségében, hála Istennek, jön a megkönnyebbülés. Egy pillanat alatt minden megváltozik. Megkerült, nincs baja! Sír talán, de itt van, csókjainkkal borítjuk, minden rendben van már, együtt vagyunk.
Missziós egyház – missziós plébánia
Boldog II. János Pál pápa prófétai szavai szerint minden egyházi erőt és intézményt az új evangelizáció szolgálatába kell állítani, amelynek központja szükségszerűen a plébánia lesz. Gondolkodjunk el ezen egy pillanatra! Ma inkább azt látjuk, hogy az evangelizáció motorjai a lelkiségi mozgalmak és az új közösségek. Plébániáink gyakran rugalmatlannak tűnnek, megújulásra szorulnak. A valóságban azonban a plébánia sajátos természetéből fakadóan különleges lehetőségekkel rendelkezik.
Az Új evangelizáció útjai
Csak az lehet sikeres az új evangelizáció szolgálatában, aki világosan látja a teljes missziós folyamatot. Célunk nem csupán az, hogy hitre vezető ösztönzéseket adjunk a nem hívőknek, hanem hogy elvezessük őket a megtérésre. Ennek a folyamatnak az „eredménye” pedig a Krisztus kegyelmében megújult, újjászületett ember. Egy olyan személyiség, aki teljesen átértékelte addigi sorsát, múltját, elhatározta, hogy szakít bűneivel, és életét tudatosan az igazságra alapozza. Sajnos nagyon sokan nem láttak még egyházunkban ilyen gyökeres, drámai életváltozást. Ezért kíséri sok helyen csendes kétkedés a missziós erőfeszítéseket. Sokan úgy gondolják, hogy evangelizációnk eleve kudarcra ítéltetett. Vagyunk mi, a hívők belterjes és családias köre, meg a sok-sok kívülálló, akik egyáltalán nem kíváncsiak ránk…
