Új kezdet

 

Pedig az evangélium igazi közvetítője óriási reménységgel tekint a templomba nem járó emberek tömegeire. Tudja, hogy igazi kincsesbányát jelentenek a közöttük és bennük szüntelenül munkálkodó Isten számára. A jövő sok Szent Pálja, Szent Ágostonja, Szent Ference, Loyolai Szent Ignáca ott sétál városaink és falvaink utcáin, a bevásárlóközpontokban, az iskolákban, ellőttünk áll sorba a postán. Nem számít, ha ma még nem tudnak semmit Istenről, az egyházról – vagy éppenséggel ellenséges véleményt fogalmaznak meg róla, talán dühödten vitatkoznak velünk. Minden megváltozik, ha feltárul előttük annak az Istennek a hihetetlen szeretete, aki egyetlen Fiát adta értük, hogy el ne vesszenek, hanem örökké éljenek… És a Szeretet feltárulásához talán éppen a te barátságos, tanúságtévő szavaidon keresztül vezet az út, kedves Olvasóm. Előbb említett nagy szentjeink – és még hitvallók sokasága – felnőttkorukban tértek meg, egy olyan életpálya után, amelynek láttán kortársaik zöme semmi esélyt nem adott volna annak a lehetőségnek, hogy ezek az emberek Isten szolgáivá lesznek. Majd éppen ők!


 

Egyházüldözők, pogány értelmiségiek, aranyifjak, szenvedélyes és durva katonák – csupa olyan ember, aki „a másik oldalhoz” tartozik… De elég, hogy Isten hitt bennük, abban, hogy átalakulhatnak Jézus Krisztus képmására. Isten mintha egyenesen kedvét lelné abban, hogy néha éppen azokon mutatja be átalakító erejét, akiket mi a legalkalmatlanabbnak, legméltatlanabbnak tartunk. És szükségünk is van rájuk. Éppen rájuk, akik össze tudják hasonlítani korábbi életüket azzal, amikor már megismerték Jézus Krisztust és az Atya szeretetét. Mind arról számolnak be, hogy mindez feltámadás volt a lelki halálból egy egészen új életre.

Tanúságtételüknek hitele és ereje van, átadják a bennük lévő tüzet, azt akarják, hogy a „nagy hírt” mindenki tudja, hallja: Jézus Krisztus él, és mindenkinek új életet kínál!

Kedvtelve nézegetem az Alpha-kurzus szolgálóit és résztvevőit budapesti kis, nyolcadik kerületi egyházközségünk hittantermében. A kurzus vezetője, Géza harminc év körüli roma fiatalember. Ő is egy Alpha-kurzuson tért meg nyolc évvel ezelőtt testvérével, Tomival együtt, aki most a gitáros énekeket vezeti. Akkor mindketten kábítószeresek voltak, Géza már el is költözött élettársától és kisfiától, egyedül az „anyag” érdekelte. A drog hatalmából még az Alpha első heteiben megszabadultak. Aztán az Úr szépen újjáépítette belső életüket, sőt családjukat, rokonságukat is. Két év elmúltával nagy ünnepség keretében négy házasságkötésre, tíz elsőáldozásra és öt gyermek megkeresztelésére került sor a terézvárosi plébánián. Ma Géza – aki ekkor feleségül vette gyermeke édesanyját, Évát – példás családapa, azóta már három gyermekük született. Szociális területen dolgozik, imacsoportokat vezet, mindene az evangelizáció. Érettségire készül, álma, hogy egyszer majd állandó diakónusként szolgálhasson az egyházban. Ezer meg ezer életújulást kívánok az új esztendőben!