Gajdó Ágnes

A besnyői Mária-kép története

Szerző:

A lélek nyugalmát ne tegyük tönkre lehetetlen vágyakkal, a múlton való rágódással – Horatius üzenetén morfondírozom mostanában, mert a múlt nem ereszt, folyton-folyvást visszatérnek bizonyos emlékek. Azon töprengek: vajon mások is ennyire ragaszkodnak a régi dolgokhoz? Vajon másokkal is előfordul, hogy egy életen át cipelnek olyan emlékeket, amelyektől nem tudnak szabadulni? Azt hiszem, igen, és ezen nem is csodálkozhatunk. Ha nem lennének emlékeink, nem tartoznánk sehová. Gyökértelenek és súlytalanok lennénk, akár a szél sodorta hópihe vagy a lehulló falevél. Részben az emlékek határozzák meg személyiségünket, és azt, hogy mennyire vagyunk képesek odafigyelni másokra, vállaljuk- e a felelősséget a ránk bízottakért. Azokért is, akik már nincsenek velünk.

Farsangi készülődés

Szerző:

Báli időszakban mindig visszagondolok a gyerekkori farsangokra, és olykor előszedem a dobozból a régi fotókat is. Emlékszem, egyszer a Kórház a város szélén című, akkor igen népszerű sorozat szereplőinek öltöztünk be, s anyukám gyógyszertári köpenyeiben vonultunk fel mint komoly orvosok. Máskor a kacsatánccal léptünk színpadra, a fiúk a Rabszolgasors szereplőinek bőrébe bújtak, és volt olyan is, hogy előadtuk a Maszkabált, amit Ilonka tanító néni állított össze. A bűvész szerepét rám osztotta, fekete köpenyemre kártyalapokat varrtunk, még cilindert is szereztünk valahonnan. A szövegemre is emlékszem, könnyen a fejemben maradt a Weöres Sándor-vers: „Itt látható a nagyhírű bűvész! / A lábával karikázik, / A kezével citerázik, / Az orrával orgonázik, / A fülével figurázik, / A szemével gurgulázik, / A szájával vacsorázik!” Pár éve aztán kis Áginak hasonló jelmezt készítettünk. Egy régi mellénykére fölerősítettük a francia és a magyar kártyapakli néhány lapját, kartonpapírból cilindert fabrikáltunk, a varázspálca pedig egy lefejezett fakanál lett, fekete és fehér szigetelőszalaggal beborítva. Nagyon élveztük a közös munkát, hiszen közben rengeteget nevettünk, és találgattuk, vajon a többiek milyen maskarába öltöznek.

Hősökről beszélnek

Szerző:

Sok család őriz első világháborús emlékeket. Akár egy-egy történetet a dédapa vagy a nagyapa hőstettéről, akár egy régi fotót vagy kézzel faragott tárgyat, amit a fronton készített szabadidejében az éppen akkor nem harcoló katona. A rokonok kegyelettel őrzik felmenőik emlékét, akik odavesztek a doberdói harcmezőn, az osztrák tengermelléken vagy az oroszok elleni hősies harcban. Apai nagyapám testvére sem tért haza családjához, pedig csak tizenkilenc éves volt. A 69-es gyalogezredben harcolt, valahol Plzeň mellett, cseh területen esett el; ráadásul nevét is elírták, Péter helyett Béla szerepel a halotti anyakönyvben.

Iránytű az élethez,

Szerző:

avagy szót érteni a gyermekünkkel

Az utóbbi időben egyre több ismerős figyelmeztetett arra, hogy hamarosan megtapasztalom majd én is: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Ilyenkor mindig elgondolkodom, és visszaidézem gyerek- majd kamaszkoromat, s bizony, most értem csak meg igazán a szüleimet. Amíg kicsi a gyerek, könnyebb szót érteni vele, legtöbbször végrehajtja, amire kérjük. Ám ahogy növekszik, és értelme kinyílik, egyre többször mond véleményt, ami persze eltér a szüleiétől, és egyre gyakrabban hozakodik elő ötleteivel, terveivel, amelyek nem mindig egyeznek a felnőttek ízlésével. Ilyenkor kell bölcsnek lenni, s türelemmel, megértően viszonyulni gyermekünkhöz, hogy bátran tegye meg az első lépéseket az önállósodás útján. Olykor még azt is hagyni kell, hogy orra bukjon, hiszen ha nem tapasztalja meg a kudarcot, hamis képet alakít ki a világról és annak működéséről, törvényszerűségeiről.

Az irgalmas szeretet

Szerző:

Az új esztendő kezdetén mindig megerősödik bennem a változás és a változtatás vágya. Változni kell, hogy változtatni tudjunk – legyen szó akár valamely rossz szokás elhagyásáról, akár egy-egy kockázatosabb, ám előrevivő lépés megtételéről. A félelem nem jelenthet akadályt, hogy olyat tegyünk, amivel a másiknak örömet szerzünk. Hogy jó szóval, mosollyal enyhítsük beteg édesanyánk fájdalmát, furcsa-szép levéllel távol élő barátunk magányát, jó cselekedettel, imával, adománnyal tompítsuk akár ismeretlen embertársaink szenvedéseit is.

Levelek, érzések, történetek

Szerző:

A múlt esztendőben több levelet is kaptam kedves Új Ember-olvasóktól. Hagyományos, postai küldeményeket, nem e-maileket. Talán sokan már el is felejtették a kapcsolattartásnak e régi formáját, holott néhány évtizede nem is hallottunk még számítógépről, e-postáról, de még a vezetékes telefon is csak kevesek kiváltsága volt. Többször írtam már arról, hogy régebben, főleg a nyári szünetben gyakran leveleztem az osztálytársaimmal, mert másképp hónapokig semmit sem tudtunk volna egymásról. Mindennap izgatottan lestem, vártam a postást, mikor érkezik, hoz-e levelet vagy képeslapot, s emlékszem, milyen nagy öröm töltött el, amikor a postaládából nekem címzett küldemény került elő.

Családtörténet

Szerző:

Hét éve költöztünk a fővárosból a Fejér megyei Ráckeresztúrra, édesapám szülőfalujába. Első utam a postára vezetett, mert minden településen, ahol megfordulunk, vásárolunk képeslapot, hogy kis Ági ne csak a szívében őrizze Magyarország községeit, városait. Szép gyűjteményét sajnos nem sikerült XXI. századi ráckeresztúri lappal gazdagítani, de nem adtuk fel. Az egyik legnépszerűbb internetes piactéren bukkantam az 1940-es években futott képeslapra, amelyet a Hangya Szövetkezet megbízásából Barasits (Budapest, Nagyatádi Szabó utca 46.) adott ki.

Ajándék saját kezűleg

Szerző:

Karácsony szép ünnepére készülődve gyerekkori emlékek idéződnek föl bennem. Szüleimtől és tanítóimtól is azt tanultam, hogy a saját készítésű ajándék értékesebb, mint bármilyen drága, boltban vásárolt tárgy. Emlékszem, Ilonka nénivel technikaórán szemüvegtokot, lá bas fogó kesztyűt, mamuszt horgoltunk, vagy filcanyagból és vattából tűpárnát készítettünk, a fiúk virágkarót, kulcstartót faragtak. Később idézetgyűjteményt állítottam össze, medvés versekből, mondókákból könyvecskét készítettem, vagy épp családi fotókat tartalmazó, a következő esztendőre szóló naptárt barkácsoltam a számítógép segítségével.