Képben vagyunk-e?

Ez a kérdés foglalkoztatott a huszonhatodik magyar sajtófotó- kiállítás anyagát nézve a Nemzeti Múzeumban. Valóban képben vagyunk-e? A tematikus összeállításokat szemlélve szép felvételeket láthatunk a bükkábrányi ősciprusokról, a lipótmezei pszichiátriai intézet végnapjairól, görögországi erdőtűzről, Romániában és Oroszországban a kommunista múlt jelenben élő eseményeiről, fogyatékkal élőkről, erőszakról, devianciáról, napi paprikajancsi politikusokról és művészekről, a sportról (annak inkább küzdelem jellegéről), a nyomorról…

Krisztus felkiáltójele

Hitvalló művek kiállítása A művészet több az életnél – vitába csak az száll a gondolattal, aki egydimenziósnak képzeli el az életet, nem pedig szenvedélyes önarcképnek, amely „lélek-fátyol, melynek fénytörésében leplezetlenül tárulhat fel a belső én, a tudat, amit szüntelenül keresünk, de ami éppoly megfoghatatlan, mint egy pont, mégis szükségünk van a bizonyosságra, hiszen ezt a lényeget tartjuk létezésünk legfőbb bizonyosságának”.

Szabad, polgári társadalmat remélünk

Délvidéki helyzetkép – A délvidéki magyarok és keresztények – mint Harmath Károly ferences szerzetes mondja – szemlélődőként tekintenek a legutóbbi politikai és társadalmi eseményekre, mindenekelőtt Koszovó Szerbiától való elszakadására.  

Szereplők és titkok

Beszélgetés Kovács Zoltán atyával a Bibliáról – József, a Szentírás néma alakja – Egyetlen alkalommal sem szólal meg József, ugyanakkor helyzete, házassága Máriával – mai megfogalmazással – eléggé sajátos. Egyes mai írásokban Jézus Krisztus nevelőapjának nevezik.

A kukoricaárusok

(Cigánysors) – Virág Elek nem jött iskolába. Megszoktuk már – emlékezett Hajós azon a tavaszi napon, amikor megduzzadtak a tulipánfák virágai, s ez azt jelentette, nemsokára itt a húsvét – Eleknek, ha volt kedve, megjelent reggel nyolckor, aztán napokra eltűnt.