Látogatás az apostolok küszöbénél

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek

– A megyés püspököknek ősi idők óta kötelességük, hogy bizonyos időközönként meglátogassák Szent Péter és Pál apostol sírját, és megjelenjenek a római pápa előtt. Manapság a püspöki konferenciák együttesen – vagy népesebb püspöki karok esetében csoportonként – végzik ezt a látogatást abban az esztendőben, amikor ötéves jelentésüket is beterjesztik az Apostoli Szentszékhez egyházmegyéjük állapotáról.  Örömmel indulunk Rómába az idén, hogy Benedek pápával mindannyian személyesen is találkozhassunk. A születések számának drámai csökkenése, az elvilágiasodó környezet kérdései éppúgy szerepelnek a fontos témák között, mint az új kezdeményezések és az eredmények, a városmisszió, a zarándoklatok megújuló lendülete, intézményes szolgálatunk megszilárdulása az oktatás, a nevelés és a szociális segítségnyújtás területén. De témáink között szerepelnek az egyház kulturális javai, ezek őrzése és méltó gondozása, az egyházművészet és a liturgia új szempontjai, a migráció és a kisebbségi pasztoráció kérdései, a hitoktatás alakulása, különös tekintettel a hit tartalmának minél pontosabb átadására, a szolgálatunkkal kapcsolatos gazdasági kérdések, az ökumenikus és a vallásközi párbeszéd, a papnevelés és a papság szolgálatának méltó feltételei. Erőt meríteni indulunk Rómába, várjuk Szentatyánk útmutatásait, és kérjük az apostolfejedelmek pártfogását egyházunkra és népünkre.

Székely János, esztergom-budapesti segédpüspök

Gyermekkoromban egyszer eltöprengtem azon, hogy két igazán fontos és szent hely van a világon, ahová jó volna eljutni: a Szentföld és Róma. Magamban úgy gondoltam, hogy ha választani kellene a kettő között, akkor a Szentföldet választanám. Aztán megadatott nekem, hogy mindkét vágyam teljesült: járhattam azon a földön, amelyet Krisztus jászola és keresztje, az ő lábnyomai megszenteltek, és térdelhettem Szent Péter, az egyszerű halászból lett szikla-ember sírja előtt is. Amikor Rómába, az apostolok küszöbéhez (ad limina apostolorum) készülök, várom, hogy újra odatérdelhessek Péternek, a sziklának sírjához, hogy megerősítse a hitemet, hogy tanítson a Mestert szeretni és követni egyre nagylelkűbben. Ezenkívül nagyon készülök a találkozásra XVI. Benedek pápával. Mindig is szerettem olvasni az írásait: világosságot, erőt adtak a szavai. Várom azt is, hogy megismerjem a vatikáni hivatalok vezetőit, a mai egyház konkrét emberi arcát, és halljam azokat az útmutatásokat, melyekben hiszem, hogy az egyházat vezető Szentlélek szól, aki elvezet minket a teljes igazságra.

Seregély István, nyugalmazott egri érsek

A nyugalmazott érseket arról kérdeztük, miként zajlottak ezek a római zarándoklatok akkor, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia élén állt. – Három alkalommal vettem részt az ötévenkénti, úgynevezett ad limina látogatáson, amely hozzájárul a katolikus egyház egységének megőrzéséhez. Minden püspök ötévenként találkozik a pápával, s látogatást tesz a vatikáni hivatalokban. (Az ötéves időszakokat nem minden esetben lehet pontosan betartania a Szentszéknek a sok feladat miatt.) A püspökök, istentiszteleti céllal fölkeresik a négy apostoli bazilikát is. Húsz évig voltam az egri egyházmegye érseke. Ez idő alatt három ad limina látogatáson vettem részt. Szentelésem után, 1987-ben formalitásnak éreztem a római utat, hiszen „elkísért” bennünket az Állami Egyházügyi Hivatal és a Belügyminisztérium minket felügyelő személye. Kizárólag a pápával való négyszemközti beszélgetés volt értékes, mert itt őszintén elmondhattam hazai tapasztalataimat és egyéni életemet, szolgálatomat érintő minden gondomat. A pápa válasza emlékezetes marad: „Nálunk ez így van.” (Hiszen ő is nagyon jól ismerte a szocializmusnak nevezett kommunista diktatúra valóságát.) A következő látogatás alkalmával, 1993 februárjában már állami hatalmi kíséret nélkül utazhattak a püspöki konferencia tagjai. Igaz, ekkor is éreztük még a Nyugaton élő magyarok látogatásunkat kedvezőtlenül előkészítő törekvéseit. Ennek következtében még nem lehetett teljes a bizalom mindkét fél részéről. A látogatásra küldött előzetes írásbeli jelentés a különböző szentszéki hivatalokban ellenben objektív értékelésre talált. A harmadik látogatás 2001-ben – elsők voltunk a harmadik évezredben – már korrektnek nevezhető, s úgy vélem, a jövőben is ehhez hasonló hivatalos kapcsolattartás eszköze lesz az ad limina látogatás.  Megemlítem, hogy harmadik alkalommal a Hitterjesztési Kongregáció akkori vezetője, Jozef Tomko szlovák bíboros rendkívüli szívélyességgel fogadott. Beszélgetésünk emlékezetes kijelentése volt, hogy a Kárpát-medencében ezeresztendős közös történelmünk van, s az együttműködés jelentheti a jövőt. II. János Pál pedig, aki átvezette az egyházat a harmadik évezredbe, átvezetett bennünket is az egyház számára és számunkra egyaránt messze kedvezőtlen huszadik századból egy, az átalakulás nehézségeit is ígérő új évezredbe.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..