„Megfelelni hivatásunknak”

A január hatodikán kezdődő tanácskozáson választották meg a Jézus Társasága új generálisát, P. Adolfo Nicolás személyében. Tapasztalatairól, élményeiről a következőképpen számolt be Sajgó Szabolcs a jezsuiták baráti klubjának estjén. A hatvannapos tanácskozás fontos időszakot jelentett a rend életében. Egy kivételével valamennyi jezsuita tartomány provinciálisa jelen volt Rómában, ezenkívül még százharminckét választott küldött is jelen volt. Két évvel korábban hirdette meg Peter Hans Kolvenbach generális a mostani általános rendi gyűlést. Jelezte, hogy ezen szeretné beadni lemondását, a történelemben első alkalommal, mindeddig ugyanis a generálisok megbízatása életük végéig szólt. A pápa hozzájárult a generális lemondásához. Az új, harmincadik legfőbb vezető megválasztása is a rendi gyűlés feladatához tartozott. A vezető megválasztásán kívül természetesen sok egyéb feladata is volt a gyűlésnek: a Jézus Társasága általános helyzetének megvitatása; mit kell tennünk a jezsuita rend életének előremozdítása érdekében.

A magyar provincia 2006 nyarán tartotta gyűlését, amelyen a hazai jezsuiták megfogalmazták véleményüket és javaslataikat a napjainkban felvetődő kérdésekkel kapcsolatban, s az így körvonalazódó gondolatokkal küldték el provinciálisukat és választott küldöttüket Rómába. Világviszonylatban háromszázötven javaslat került az általános rendi gyűlés elé. A hatvan nap alatt az ezekben megjelölt kérdésekkel foglalkoztunk. Az első két héten megválasztotta az új generálist. P. Adolfo Nicolás a következő napokban tölti be hetvenkettedik életévét. Meglepetésként hatott számunkra, hogy idősebb korú embert választottunk meg, hiszen mindenki úgy érkezett a rendi gyűlésre, hogy talán egy ötvenöt-hatvan év körüli jezsuitát lenne célszerű fölkérni erre a fontos feladatra. Hogy nem így történt, az is mutatja, nem valamiféle emberi számítás szerint folyt a választás, hanem a Lélek jelenlétében. A továbbiakban az egyéb kérdéseket tárgyaltuk meg.

A rendi gyűlésen hat dokumentum született mai önértelmezésünkről; ki a jezsuita ma, mi a feladatunk korunkban, hogyan működjünk együtt a világiakkal vagy más szerzetesekkel, illetve a nem hívőkkel. Munkatársként hogyan végezze minden jezsuita a feladatát, amelyre Isten hívta. Továbbá, hogy a különböző helyzetekben hogyan lehet gyakorolni, megélni az engedelmességet – nem mint kényszerűséget, hanem Isten akaratának megismeréseként, Isten országa építésének útján. A rendi gyűlés a jezsuiták legfőbb törvényhozó szerve, s a rend belső életére, annak szervezeti életére vonatkozólag is született egy dokumentum. Hogyan értelmezendő a rend negyedik fogadalma, hogyan haladjunk tovább a pápának tett engedelmességben? A jezsuiták minden munkájukban azt tartják szem előtt: ha az egyetemes egyház kiemelten fontos apostoli területen igényli, s arra nincs más vállalkozó, illetve ha a Szentatya kéri erre a rendet, mindenképpen legyenek olyan jezsuita szerzetesek, akik a világ bármely pontján vállalkoznak a feladatra. Mindezekkel az ügyekkel foglalkozott a kétszázhuszonnégy szerzetes két hónap alatt. Nyelvi csoportokban, asszisztenciákban folyt a munka. Egy-egy asszisztencia öt-hat-tíz-tizenhét provinciát fog össze, a renden belül tíz ilyen nagyobb egység működik.

Megszülettek a dokumentumok, most folyik ezek stiláris javítása, pontosítása teológiai szempontból, illetve végzik a fordítás munkáját. Várhatóan május elején teszi közzé páter generális a dokumentumokat. Akkor kezdődik a rendi gyűlés jövőbe mutató szakasza: a dokumentumokba foglaltakat minél jobban ismerje meg a Jézus Társasága valamennyi tagja, tegye azt magáévá, s amennyiben szükséges, ezek szellemében változtasson a munkastílusán, azon a lelkületen, ahogyan végzi feladatát. Implementációnak nevezzük ezt: hogyan tudjuk a nagyobb elképzeléseket a mindennapi élet részévé tenni. Ez dönti el végső soron, milyen gyümölcsöket hoz a rendi gyűlés. A küldöttek arra törekedtek, hogy ne gyártsunk túl sok dokumentumot. Ázsiából és Dél-Amerikából erősebb volt az igény, hogy prófétai szövegeknek tekinthető iratokat kellene megfogalmaznunk, amelyek tele vannak lelkesítő gondolatokkal. A küldöttek másik része jelezte, számos szép és hasznos szöveg látott napvilágot, s inkább jobban kellene élnünk ezek szellemében.

Lelkigyakorlatos jellege is volt ennek a hatvan napnak, illetve már az előkészület idejének is: mi az Úristen terve velünk? S a rendi gyűlés után is imádkozással kell keresnünk azt a bizonyos implementációt, a Lélek erejére építve. Négy igen erős Lélek-jelenlétű napot töltöttünk a generális választására készülve, imádságba merülve, illetve négyszemközti beszélgetésekben keresve, ki lesz az alkalmas vezetője a ma élő tizenkilencezer jezsuitának. A generálisválasztáson a provinciák küldöttei vettek részt, szám szerint kétszáztizenöten. Hogy ne legyen semmiféle lobbizás, kampányolás – ne kerekedhessék felül az emberi szempont -, ezért a szabályok szerint több fős csoport figyelte, vannak-e önjelöltek a generálisi feladatra. A következő szabály az volt: három ember nem beszélhetett a következő generális személyéről. Négyszemközt ellenben igen. De ekkor is tilos volt kéretlen információt adni a másiknak. Elméletileg olyan személyt is meg lehetett választani, aki nem volt jelen, de a gyakorlat szerint az új generális általában jelen van, aki négyfogadalmas szerzetes lehet.

A rendi gyűlés másik csúcspontját jelentette a február 21-diki találkozás a Szentatyával. A szerzetesrendekkel kapcsolatban számos elvárás fogalmazódik meg a világegyházban, ugyanakkor a józan kritika is: hol áll magaslatán a szerzetesi élet vagy egy-egy szerzetescsalád, s hol nem; miben lenne fontos változtatni. A Vatikán is kifejezte véleményét, nemcsak azzal kapcsolatban, hogy a generális lemondhat-e, hanem jelezte, mely szempontok azok, amelyeket szeretne, ha a rendi gyűlés figyelembe venne.

A nyitó szentmisén, január 7-én a szerzetesi kongregáció prefektusa, Franc Rodé bíboros volt a főcelebráns. Homíliájában szólt a Szentszék jezsuitákkal kapcsolatos várakozásáról. De kemény kritikát is megfogalmazott – mint általában a szerzetességgel kapcsolatban -, illetve ajánlásokat is tett. A pápai találkozóhoz vezető lelki emelkedéshez tartozik XVI. Benedeknek január 10-én, az előző generálishoz írott atyai hangvételű levele: felsorakoztatva a konkrétumokat, hol és miben igyekezzék a rend szorosabbra zárni sorait. XVI. Benedek pápával találkozva a jezsuitákat megérintette a pápa közvetlensége, egyszerűsége, atyai közeledése; annak kifejezése, hogy számít ránk, jól végzett munkánkra, s amennyire lehet, mindannyian igyekezzünk megfelelni hivatásunknak. A sok bajjal teli világban minél hangsúlyozottabban az eredeti karizmának megfelelően, Istennel teltebben végezzék munkájukat a jezsuiták.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..