Szereplők és titkok

– József valóban egyetlen szót sem szól a Szentírásban, ellenben annál többet beszél tetteivel, illetve erényeivel. Hallgatása nem tehetetlen némaság, hanem termékeny csönd, mely szükséges a nagy, isteni Titok befogadásához. Kulcsfontosságú a küldetése. Ő „veszi kézbe” Jézus földi életét, különösen annak kezdeti szakaszában. II. János Pál pápa Szent Józsefnek szentelt apostoli buzdításában azt sugallja, ne annyira a nevelőatya kifejezést használjuk, hanem helyezzük előtérbe József teljes értékű atyaságát.
Amikor álmában megkapja az utasítást, hogy vegye magához Máriát, azt mondja neki az angyal: „Fiút szül, akit te Jézusnak nevezel el.” Az atya feladata volt a névadás és a körülmetélés rituális aktusának elvégzése. Ezt megelőzően József segítette a várandós Szűzanyát, megvédte ezt a mások számára gyanúsnak tűnő terhességet, s ott segédkezett Jézus születésénél, együtt jelent meg a család a népszámlálás alkalmával Betlehemben. Később, szülői kötelességként a gyermek templomban való bemutatását is örömmel teljesítette. Úgy is hívják Jézust: názáreti Jézus, József fia. Józsefre hárult a Szent Családról izzadságos munkával való gondoskodás. Megtanította az Istenembert a kétkezi, becsülettel végzett munkára. S őrizte a testet öltött titkot, amelyet megkapott.

Erényei között említi a Szentírás: József igaz ember volt. Hűsége biztosítja a Szent Család testi-lelki békéjét, gyarapodását. Állhatatosságát mutatja, hogy kitartott a hitben, Szent Pál szavaival: a jó harcot megharcolta… József tisztességgel elfogadta a helyzetet, amelybe került, vagy ennél többről van szó?
– Messze nagyobb fölismerésről. Álomban kapott élménnyel kezdődik József története. Ez a jelenések egyik fajtája. Mivel igaz ember, noha nem olyan szinten kegyelemmel teljes, mint Mária, Isten kegyelme jelen van az életében. A kegyelem tiszta csatornáját találja meg, amikor szívében visszhangra lelt az isteni üzenet.
Bizonyára nehéz küzdelmek között vállalta ezt az utat. Mint korának egyszerű embere, ő is támadások kereszttüzében állhatott Máriával való viszonya miatt. Megesett nő, vagy nem az, akivel összekötötte az életét? Az akkori kor emberei is úgy éltek, mint általában: adtak, vettek, árultak, dolgoztak, a mindennapi élet ritmusa szerint. Ezért Józsefet és a Szentírás más szereplőit sem szabad „befalaznunk”, valamiféle steril környezet rabjává tennünk. Azt is mondhatjuk, ugyanúgy éltek, mint mi, József mégis megmutatja, hogyan lehet megmaradni az erények útján. Hiszem, hogy a kegyelem segítette ebben, ugyanúgy, mint döntésében, amikor nem bocsátja el Máriát. A kegyelem boldogságot biztosít az embernek, de nem zárja ki a kereszteket

Honnan tudhatta József, vagy bármikor a történelemben az ember, hogy kegyelem jelentkezett az életében? S nem valamiféle hiedelemről, képzelgésről van szó?
– A jelenéseket gyümölcseiről ismerni meg. A gyümölcs elénk tárul a Szentírásban, a hittitkok összefonódása révén láthatjuk a megtestesülés és a megváltás titkát: mennyire összeáll a kép. Hogy József gyötrődött, kételkedett-e? Mária is föltette a kérdést: hogyan lehetséges várandóssága, ha férfit nem ismer? Ha maga az Istenember megkísérthető, akkor Mária és József, ezek az egyszerű emberek ugyanúgy megkísérthetők. Az, hogy megkísérthetők vagyunk, korántsem jelenti azt, hogy a kísértés feltétlenül letérít a kegyelem útjáról.

Mit tudunk József további életéről?
– Keveset. A hagyomány feltételezi, hogy Jézus keresztre feszítésekor József már nem élt. Akkor ugyanis nem lett volna szükség arra, hogy Jézus édesanyját, Máriát rábízza Jánosra. Abban a korban egy nő, ha egyedül, özvegyen maradt, szinte az éhhalál várt rá. Ha József még él, gondoskodik róla, eltartja őt.

Hogyan tekintsünk mai szemmel József alakjára?
– Némasága miatt Józsefet kissé háttérbe szorítják, erényei okán – mert a mai ember gyakran idegenkedik az erényektől – alig említik. József példája azonban mutatja, hogy egyszerű emberként – ha nem vagyunk is szeplőtelenül fogantak, mint Mária – szentté válhatunk, ha Jézus Krisztust, Isten fiát befogadjuk az életünkbe.

Női szereplők a Bibliában

Az Ó- és Újszövetségben egyaránt ott találjuk a nőket, gyakran központi szerepben, miközben a Bibliából egy férfitársadalom világképe bontakozik ki.
– Valóban patriarchális szemlélet köszönt ránk. Gondoljunk csak arra, Jézus is úgy tanította, Istent atyának (tehát férfinak) szólítsák. Férfiközpontú az ószövetségi papság, illetve az újszövetségi apostolok is mind férfiak.
Ezzel együtt a nőknek is kiemelt szerep jut. Olykor éppen ők lendítik tovább az eseményeket. Már kezdetben ott van Éva, akiről semmiképpen nem mondhatjuk, hogy alacsonyabbrendű lenne. Róla, az ő szépségéről mintázza meg a zsidó vallási irodalom az édenkert szépségét. Isten, a szépség forrása Évát szépnek teremtette, s ezt a szépséget rontotta meg azután a bűn.
Később találkozunk Izrael ősanyáival. Judit például, ez a gyönge nő megöli Holofernészt, s női mivoltából származó erényeivel, intuícióival ő szabadítja meg az erős férfiakból álló hadsereget.

Hitünk, üdvösségünk szempontjából Mária hivatása volt-e fontosabb, vagy az apostoloké?
– Az apostolok részesedtek Krisztus papságából, Mária ilyen formában nem. Őt más kegyelmekkel tüntette ki Isten. Az apostolok nem fogantak szeplőtelenül, nem lettek kegyelemmel teljessé. Mária méhébe fogadta be Isten Igéjét, s ilyen módon adta a világnak. Az apostolok ezzel szemben a szívükbe és az értelmükbe, s úgy adták tovább, szóval és kegyelmi síkon a világnak.

Ki-ki nembeli természete szerint…
– Így van, s ezért önmagában téves a kérdés: vajon a férfi vagy a női hivatás-e a magasabbrendű? Ma sokszor találkozunk azzal: Jézus miért nem bízott a nőkre apostoli hivatást? Az 1970-es évek egyik vatikáni dokumentuma, amely le akarta zárni a női papságról szóló, újra és újra felelevenített kérdést, világosan beszél erről. Egyrészt a tradícióra utal, illetve a krisztusi rendelésre, hiszen ő kizárólag férfiakat választott ki. Harmadsorban pedig a pap nemcsak Krisztus nevében, hanem Krisztus személyében végzi a felszenteléséből következő szolgálatát. S groteszk lenne, ha egy nő mondaná átváltoztatáskor a férfi Jézus Krisztus szavait: ez az én testem…

A nők mindvégig ott vannak Jézus mellett, s harmadnapon is ők mennek ki a sírhoz…
– Az egyházban, a hívők között sok idős hölgyet találunk. Egyesek talán gúnyolódva tekintenek rájuk, mégis ők azok, akik imádságos, kegyelmi hátteret tudnak biztosítani. Az imádságnak minden cseppje fontos. Isten tudja, kiket és hová hív meg, hová helyez be az üdvösség művében. Ezt rá kell bízni. A Szentírás kiegyensúlyozza a férfiak és a nők közötti, világ által eltorzított arányt.

Erkölcsi szempontból nemcsak pozitív női alakokkal kerül kapcsolatba Jézus…
– Gondoljunk a házasságtörő asszony esetére, akit a mózesi törvény alapján akar elítélni a férfitársadalom. S éppen Jézus szabadítja meg a bűnös asszonyt. Jézus keresztje szabadító erejű, nemcsak a bűn rabságából, hanem egy beszűkült mentalitásból is megszabadít. Jézus kitör a törvény túlságosan emberi értelmezési formájából azáltal, hogy megkoronázza azt a szeretet parancsával. Az igazságosságot megelőzi az irgalom.

Jézus Krisztus nem fedi el a bűnt, kisszerű meggondolások miatt nem söpri szőnyeg alá a kínos kérdéseket és helyzeteket, mint a történelemben élő ember ezt gyakorta cselekszi – olykor Jézus nevében…
– Jézus soha nem kendőzi el a problémákat. Nevén nevezi a bűnt, sőt, ő maga mondja: nem eltörölni jött a törvényt, hanem a keresztfán tökéletessé tenni. A keresztfán, ahol kereszteződik az istenség és az emberség. A mi bűnünk és Isten szentsége. Az ő őserejével és a magára vállalt emberi törékenységgel törte meg a bűn hatalmát. Nem mondja, hogy mindaz, ami addig történt, nem hordozza magában a bűnt. Sőt, még komolyabb követelményt támaszt: a szeretet oldaláról élezi ki a kérdést.

A legnagyobb női alak

Jézus megfoganását Mária méhében a Szentlélek által a racionális emberi ész belátásával sokan képtelenségnek tartják.
– Nyissuk ki a Szentírást! Isten igéje nélkül csak spekulálunk erről is. A romantika korában vaskos irományok születtek Jézus és Mária életéről, majd kiderült, ezek java része egyszerűen nem igaz. A Szentírásból kell kiindulnunk, s nem kell félnünk, ha nem tudunk sokat vagy eleget mondani. A Szentírásban találkozunk a Máriára vonatkozó hitigazságokkal, ezek közt azzal: Mária a Szentlélek által fogan, s világra szüli az Istengyermeket. Az időtlenségben lévő, végtelen, transzcendens Isten időbeli létezést vállal általa. Mária elfogadja ezt a küldetést, noha nem láthatta át teljesen, miről is van szó.
Az örök szüzesség dogmája az előbbivel együtt forrott ki már az első századokban. Máté evangéliumában olvashatjuk a sokszor félreértett sort: József nem ismerte meg addig Máriát… a görög eredetiben ez úgy hangzik: mindvégig nem ismerte meg Máriát.

Tehát soha nem volt köztük szexuális kapcsolat.
– A szülés előtti szüzességről világosan ír a Szentírás, a szülés után való szüzességre pedig éppen Máté említett mondatából következtethetünk. Nem azt kell vizsgálni, biológiailag mi történt, hiszen Mária annak törvényei szerint hozta világra Jézust – a szüzesség a lelki mélységet jelenti, az érintetlenséget, a tisztaságot.
A Szentírásban leginkább előképeket találunk a szeplőtelen fogantatással kapcsolatban – ami Mária fogantatására vonatkozik. Például a Teremtés könyvében, az úgynevezett ősevangéliumban: ellenségeskedést vetek közéd és az asszony ivadéka közé… Ott van az Isten képére teremtett ember előképe, aki még nem ismer kompromisszumot a bűnnel, s ennek következtében teljes a szabadsága. Mária nem attól kegyelemmel teljes, mert meg vannak kötve a kezei, hogy ne tudjon vétkezni, hanem tud nem vétkezni. Mária mutatja a kezdő és a végpontot: a kezdőpontot, amilyennek Isten megalkotta az embert, és a végpontot, amilyennek hazavár minket a mennyek országába.
A következő hitigazság: Mária mennybevitele testestül- lelkestül. Ez az az állapot, amelyre még a szentek is csak várnak. Lélek állapotban vannak Isten országában, testük föltámadása majd csak ezután következik be.
Mária a maga teljességében mutatja, milyen lesz ez az állapot: a szellemi test és szellemi lélek együtt, mint teljes emberi személy a maga tökéletességében él Isten országában.
Mária alakja az Isten akarata szerinti nő kiegyensúlyozott alakja. Nem jellemző rá sem a férfiközpontúság végletessége, sem pedig a feminizmus túlkapásai. Mint anya, szűz és jegyes áll előttünk, s ezek a tulajdonságai mintaként szolgálnak az egyháznak – az egyház egészének és tagjainak -, mely Krisztussal fönnálló természetfölötti kapcsolatát tekintve maga is anya, szűz és jegyes. Mária így igazán példát mutat a mai nőknek: mit jelent igazán nőnek lenni, a női mivoltukkal élni, de nem visszaélni.

Ésszel fölfogható?

Több olyan eseménnyel találkozunk a Bibliában, amely az emberiség történetében sem előtte, sem utána nem fordult elő. Ezek közül a „legfontosabb” a feltámadás. Hogyan gondolkodjunk erről?
– A föltámadás jelenségét közelíthetjük ugyan a józan ésszel, de ez önmagában csak akkor elégséges, ha megszenteli a kegyelem. Ahogyan II. János Pál pápa is írja: a hit és az ész két szárny, amellyel az ember Isten felé emelkedik. Ha hit nélkül tekintjük az egyszeri eseményeket, kiragadjuk őket szövegkörnyezetükből. S úgy járunk, mint a XIX. századi szövegkritikusok, akik azt boncolgatták, a Biblia egyes szövegrészei honnan, milyen mítoszból, történetből kerültek oda, s közülük melyek tekinthetők mesés elemeknek. Pedig a hit szemével kell szemlélnünk ezeket a tényeket. A feltámadásban a hit titkáról van szó; a hittitkok összefonódnak, egyik nincs a másik nélkül. Minden résznek megvan a maga szerepe az üdvrendben.

Hogyan képzeljük el a testben való föltámadást? Talán ez a gondolat áll legmesszebb a mai embertől.
– A Makkabeusok könyvében olvashatjuk már: testeteket Istentől kaptátok, vissza is fogjátok kapni tőle. Az isteni kinyilatkoztatás támpontokat ad ennek a hittitoknak a megértéséhez. A ember feltámadásában szellemi testről van szó. A Szentírásból ismerjük, amikor Jézus a zárt ajtókon keresztül jelenik meg. Tehát ő is szellemi testben. Ugyanakkor tapintható ez a szellemi test, mint hitetlen Tamás történetéből ismerjük.
Hogy milyen ez a szellemi test? Olyan titokról van szó, amelyet mindannyian izgatottan várunk. A lélek „informálja” az anyagot, a testet, azaz adja meg annak valódi formáját. Miért van szükség a szellemi testre? Azért, mert így vagyunk teljes emberi személyek Istenben: a test és a lélek egységében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..