Képben vagyunk-e?

Ez lenne a mi teljes képünk, életünk átfogó rajzolata? A család, a mindennapok öröme, az élet egyszerű szépsége, az emberhez méltó munka ábrázolása nem kapott helyett. Mintha csak annak lenne „értéke”, ami sokkoló, ami „érdekes”. Pedig létezésünk lényegét és többletét szívesen látnánk a képeken. A fotókon civilizációnk tükröződik vissza. Minden civilizáció lényegi jellemzője annak vallási tartalma. Ez azonban nem kapott helyet. Vagy netán olyan módon, hogy a vallástalanság mai civilizációnk vallása?

Egy-két képen feltűnnek azért szakrális témák. De a Kenyában készült fotókról csak az aláírás árulkodik, hogy kopt etióp menekülteket ábrázolnak keresztény szertartás előtt és alatt. Az andalúz anzix vad forgataga, mediterrán hevülettel és kavalkáddal – mintha ez lenne a lényege a spanyolországi Lepe városában a Szűz Mária-ünnepnek. Aztán egy-két kép a csatkai cigánybúcsúról, amely – a képi megfogalmazás és az aláírás szerint is – pusztán „páratlan látványosság”. Nem csoda ezek után, ha drámaian kifejező kép Máté Péter alkotása, a Bálvány. Budapest: lomtalanítás. Feltűnnek a kacat-hiénák a házakból kiöklendezett járda-hányadék körül, s a hegynyi rom-bűz tetején ott áll a bálvány: egy borjú. De hol vagyunk az aranyborjútól is! Mert ezt műanyagból öntötték. Mintha már a hamis isteneket is lefokoznák…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..