Liturgia: Az ünnepelt ige

Ennek a történetnek meghatározó eseményeiben részesülnek az akkor élők, értelmezik és ünnepelni kezdik. A következő nemzedékek az ünneplésben elmesélt üdvösségtörténetet élik át a liturgiában, és ennek szövege válik a Biblia alapjává. Üdvesemény, ennek ünneplése és szövegi rögzítése elválaszthatatlanná teszi a Bibliát az őt hordozó kultusztól. A Szentírás kánonjának kialakulásánál is az egyik mércéje lesz a szentírási könyvnek, hogy felolvassák-e a liturgián. A liturgia egyik definíciója szerint „az üdvösségtörténet megjelenítő átimádkozása”, azaz módszerében ugyanaz történik benne, mint az Ószövetség ünnepeiben: Isten üdvözítő tetteiről nemcsak megemlékezünk, hanem az átimádkozás, megjelenítő rituális előadása során részesei leszünk az üdveseménynek. Ezt tapasztaltuk az ószövetségi pászka vacsora ünneplésénél, ez az alapélménye a szentmisének is, csak míg az elsőben a választott nép egyiptomi fogságból történő szabadulását, illetve Isten szabadító tettét ünnepelték, addig a másodikban az egyetemes szabadulást, a bűntől való szabadságot és a mindenkire kiáradó megváltást ünnepeljük. A liturgiában felhangzó bibliai szöveg celebrálja, ünnepli az üdvösségtörténet felelevenítését, jelenvalóvá tételét. A szentírási szöveg itt éri el legnagyobb hatékonyságát, a liturgiában van leginkább „otthon”. A liturgikus rovat most kezdődő, Biblia és liturgia című sorozata a liturgiában felolvasott Szentírást és annak működését vizsgálja. Ebben vezetőnk A szentmise olvasmányai „A” év vasárnapjaira és főbb ünnepekre kötet (SzIT, Budapest, 1989) elején található Előzetes tudnivalók fejezetei lesznek, amelyben az egyház közli szándékát az igeliturgiával kapcsolatban. E sorozat nem egzotikus utazást ígér, hanem közelebb segít bennünket egy olyan kincsünkhöz, amely már a miénk.