Gondolkodásomra a teológus-filozófiatörténész Nyíri Tamás volt a legnagyobb hatással. A nyitottsága, feltétel nélküli párbeszédkészsége, és az optimizmusa, hogy lehetünk korszerűen keresztények. A buzdítása, hogy igyekezzünk mindig erre törekedni, és elhinni, hogy rengeteg rossz tapasztalatunk ellenére is lehetséges. Ami magával vonja az ökumené iránti elkötelezettséget és általában mindenféle kirekesztés elutasítását is. Szociológiai tanulmányaim pedig ahhoz a felismeréshez vezettek el, hogy minden társadalom tele van megrázó igazságtalanságokkal, amelyekbe egy keresztény embernek soha nem szabad belenyugodnia. Vagyis hogy a helye mindig a legalulra szorítottak mellett van.
„A közösségi érzés felkeltése volt a cél”
A boldog házasság és akadályai
„A kulcsszereplők az édesanyák”
A síró-rívó, védtelen Isten
„Jézus a legjobb szociális munkás”
„Evangelizáljunk mindennapi életünkkel!”
Az út szélén - Egy este a Széll Kálmán téren
A vallási nevelés szemléletének megújításáért
A gondosan művelt kert – Szendrő hivatásainak nyomában
A repülés boldogsága: Őrangyal klub Bicskén