Az illír-rác Madonna-kegyképről és a drinai vértanúkról

A Fejér megyei Ercsi Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt temploma kevesebbszer szerepel a hírekben, mint a többi Mária-kegyhely, holott augusztus közepén a Duna-parti várost is sok zarándok keresi fel. A kegytemplom a nagy folyó közelében egy magaslaton épült, a túlpartról is jól látni. Népszerű búcsújáró hely – s nemcsak a magyarok, hanem a rácok, azaz a környéken élő római katolikus délszláv kisebbségiek számára is. A százötven éves török uralom után hazánk néhány elnéptelenedett vidékére illír telepesek költöztek. A köznép nem csupán szerb, hanem a bosnyák, horvát, dalmát nemzetiségű népcsoportokat is rácoknak hívta. Ercsiben és környékén jelentős számban telepedtek le a török elől menekült délszlávok, és sokáig ők határozták meg a térség etnikai összetételét.

Örömfocit játszottak a békéért

Argentin főszereplői voltak szeptember 1-jén a Római Olimpiai Stadionban megrendezett „Meccs a békéért” elnevezésű kezdeményezésnek. Egyikük Ferenc pápa, az ő javaslatára jött létre a mérkőzés, másikuk pedig Javier Zanetti, az Internazionale csapatának egykori játékosa, aki alapítványával megszervezte ezt az egyedülálló sporteseményt. A meccs előtt a szentatya a VI. Pál teremben találkozott a szervezőkkel és a játékosokkal, és a következő üzenetet intézte hozzájuk: „Testvérként tárjátok ki szíveteket egymásnak! Ez az élet egyik titka, és a sport legmélyebb és leghitelesebb dimenziója.” Ferenc pápa egyébként videoüzenetben is köszöntötte a résztvevőket és a közönséget, s a béke jelképének nevezte a különböző vallású játékosok barátságos mérkőzését.

Fila Béla, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának nyugalmazott dogmatikaprofesszora augusztus 30-án hunyt el. Másnap ünnepelte volna 81. születésnapját.

(Fila Bélától következő lapszámunkban búcsúzunk)

A közelmúltban boldoggá avatott szalézi szerzetes testvér egész alakos szobrát áldotta meg Varga Lajos váci segédpüspök szeptember 1-jén, a Szolnok Város Napja rendezvénysorozat keretében. Sándor István a kommunista idők vértanúja, s a most felállított szobor egyszerre emlékeztet a fiatal szerzetes származási helyére, illetve arra a szellemi- spirituális kapcsolatra – hívő katolikus keresztény voltára –, amelyért vállalnia kellett a vértanúságot, a kommunista hatalom halálos ítéletét.

Tanévnyitó Jánoshalmán

Mi az iskola? Egy társadalom arcképe lehetséges és remélt jövőjéről. Igazi nyár végi, amolyan iskolába hívogató idő. Péntek van, két nap múlva tanévnyitó. Jánoshalma békés, hangulatos kisváros, ahogyan arrafelé mondják: Bácska Gyöngye. Viviennel Kiskunhalason, útközben találkozunk. Véletlenül kerül szóba, hogy a fiatal lány Jánoshalmán lakik, s Halasra jár át dolgozni. Amikor kiderül, hová igyekszünk, a Szent Anna Óvoda és Általános Iskolába, vidám hangon mondja: „Ó, az jó hely. Ott nagyon figyelnek a gyerekekre.”

Az utolsó simításokat, a takarítást végzik az iskolaépületben. A bejárat előtt locsolják a betont, a gyalogjáró is megújult. Odabent megkezdődött a tanévnyitó pedagógiai értekezlet. Horváthné Sörös Anita igazgató éppen pedagógiai szakkérdésekről beszél kollégáinak. Határozott, energikus egyéniség, igazi pedagógusszemélyiség. Fiatal, jó hangulatú tantestületbe csöppenünk. Azonnal érzékelhető, amit az igazgatónő mond később: „Fogékony, rendkívül elhivatott tantestület, szeretik a szakmájukat, emellett áldozatkészek. Az utóbbi időben a sok törvényi változás kissé megnehezítette, lefékezte a rugalmasságot, de már túl vagyunk ezen. A kulcsfolyamatokra való tervezés – mint hallották az értekezleten – teljesen új nálunk, másfél hete szembesültek vele a kollégák, mégis pillanatok alatt alkalmazkodtak hozzá.”