A törődés gyógyír

Holott az erőszak nem véletlenül és nem váratlanul robban ki – mindig oka van. Mindenképpen szükség lenne az iskolákban arra a gyakorlatra, hogy a diákok a tanárok mellett pszichológusok, pszichiáterek és szociális munkások, azaz segítő szakemberek segítségével, közösen dolgozzanak fel egy-egy erőszakos cselekedetet. A gyerekeknek meg kell tanulniuk önmaguk és mások tiszteletét, megbecsülését, érzéseik megfelelő kifejezését, és el kell sajátítaniuk a vita és a megegyezésre törekvés különböző formáit. Ez utóbbi azért is nagyon fontos, hogy lelki vagy fizikai erőszak alkalmazása nélkül legyenek képesek elérni, amit szeretnének.

Barbara Coloroso az iskolai erőszakról szóló könyvét egy manchesteri diák, a tizenhárom éves szikh fiú, Vijay Singh utolsó naplóbejegyzésével kezdi: „Soha-soha nem fogom elfelejteni / A hétfőt, amikor elvették a pénzem / A keddet, amikor kicsúfoltak / A szerdát, amikor eltépték a ruhámat / A csütörtököt, amikor véresre vertek / A pénteket, amikor vége lett / És a szombatot, szabadulásom napját.” A fiúra vasárnap találtak rá – felakasztotta magát a lépcsőkorlátra. A gyerekek közötti zaklatás tehát valóban élet-halál kérdése is lehet.


Érdemes elmerülni e témában, hiszen nincs olyan iskola, ahol ne fordulna elő valamilyen formában. A pedagógusok felelőssége óriási abban, hogy egyetlen incidens se maradjon következmények nélkül. Sajnos nem ritka, írja a szerző, hogy a nevelők úgy gondolják, a zaklatás áldozatának magának kell megoldani a kialakult helyzetet. A könyvből megtudhatjuk, melyek a zaklatás főbb ismertetőjegyei, módszerei és eszközei; melyek a verbális, a fizikai és kapcsolati zaklatás formái; milyen a zaklatók jelleme és milyen típusokba sorolhatók. A szerző részletesen ír az internetes zaklatásról is, hozzátéve: „Az internetes játékok (például a GTA) vakmerővé, bizalmatlanná, elidegenedetté és rosszkedvűvé teszik a játékosokat.”

Az iskolai erőszak hatékony kezelésében kulcsfontosságú, hogy soha ne fordítsuk el a fejünket. Az odafigyelés, az aktív részvétel elengedhetetlen a pedagógus és a szülő részéről is. Az erőszak körforgását csak a szeretet és a törődés szélesítésével lehet megszakítani. „Ha egyvalaki van olyan becsületes és bátor, hogy kiálljon a társaiért, akkor a törődés, a szeretet körforgása erőre kap a közösségben. Ha az egész csoport egyhangúlag nemet mond a zaklatók uralmára, megszakad az erőszak körforgása.” Nekünk, szülőknek is le kellene vennünk a szemellenzőt, írja Coloroso, és észrevennünk, mi folyik a fiatal nemzedék életében, miért nem találják a helyüket a gyerekek. Az erőszakra sosincs mentség, de ki kell deríteni, mi áll a háttérben, hiszen az éremnek két oldala van. James Thurber amerikai újságíró gondolatát érdemes megfontolni: „Ne tekintsünk hátra haraggal, se előre félelemmel, csak nézzünk körül nagy gonddal.”

(Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak. Harmat Kiadó, Budapest, 2014. A könyv kapható az Új Ember könyvesboltjában.)