Badacsonytomajon a volt pálos kolostor és a Szent II. János Pál-emlékhely közelében épült fel az a kis hegyi kápolna, amelyet augusztus 23-án szentelt fel Erdő Péter bíboros. Az Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész által megálmodott istenháza Szent István király tiszteletére épült.
Kocsis Fülöp hajdúdorogi püspök augusztus 17-én Máriapócson, a Nagyboldogasszony-napi püspöki szent liturgia végén megáldotta azt a mozaikikont, amelyet nemrég helyeztek el a kegytemplom tizenöt méter magasan lévő fülkéjében. A szent liturgián ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját Oláh Miklós atya, valamint 25. évfordulóját Fülöp püspök és a vele együtt szentelődött paptársai. Az ünnepi szentbeszédet Székely János püspök tartotta.
Irakban ma a legnagyobb problémát a kitelepítettek támogatása és a támadások megállítása jelenti. Filoni bíboros ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: „Mostanra már mindenki tudatában van annak, hogy sürgősen elhelyezést kell biztosítani ezeknek a családoknak, hiszen nyilvánvalóvá vált, milyen helyzetben élnek. Ahol van egy kis zöld terület, egy üresen álló szoba, beköltözhető hely, azt már a rendelkezésükre bocsátották. Mindez az év legmelegebb időszakában történik, amikor a hőmérséklet 47-48 fok, és feltétlenül szükség van menedékre, vízre, mosdási lehetőségre, árnyékos helyre (…) elsősorban a gyermekek, az idősek és a betegek számára (…)
A francia Blaise család – Quentin, az édesapa és Ingrid, az édesanya, valamint hat gyermekük, akik közül a legidősebb tizenegy éves, a legkisebb pedig kilenc hónapos – két szamár hátán járta végig a Via Francigena zarándokutat Avignontól Rómáig. A két csacsit májusban, indulásuk előtt vásárolták.
„Imádkozzunk, hogy véget érjen az esztelen erőszak, és bekövetkezzen a béke és a kiengesztelődés hajnala az emberi család minden tagja számára” – írta Ferenc pápa az Iszlám Állam dzsihádistái által brutálisan megölt James Foley újságíró lelki üdvéért bemutatott szentmise résztvevőinek.
Interjú Ferenc pápával a repülőgépen
Ferenc pápa dél-koreai látogatása végén, a búcsúzáskor egy kislánytól rózsacsokrot kapott a szöuli nunciatúra kapujában. Rómába megérkezve a szentatya ezeket a virágokat helyezte el a Santa Maria Maggiore-bazilika Mária-ikonjánál. Erről a szándékáról már a repülőgépen tájékoztatta az őt kísérő újságírókat, akik augusztus 18-án, a Dél-Koreából Rómába tartó járat fedélzetén egészen személyes jellegű kérdéseket is feltehettek a pápának, s ő szokásához híven őszintén válaszolt ezekre.
A szentatya elárulta például, hogy neurózistól szenved, és egészsége érdekében naponta gyógyteát fogyaszt. Nevetve úgy nyilatkozott: egyszer olvasott egy érdekes könyvet, amelynek az volt a címe: „Örülj, hogy neurotikus vagy.”
Másik nagy érdeme, hogy a bűnmorál helyett az életvezetés moráljáról kezdett beszélni. Korábban a morál mindig a bűnről szólt, az volt a jó moralista, aki a bűnről dörgedelmes hangon és sokat tudott beszélni. Demmer tiszta ismeretelméleti alapokon, finom hermeneutikával a hegyi beszéd, a nyolc boldogság morálját képviselte. A morál célja a meghívottság tudatában alakított életvezetés, hiszen minden élet hivatás. A rosszat, a bűnt a jó életvezetéssel kell legyőzni, ehhez pedig a jó morálteológusnak ott kell állnia az emberekkel az élet sűrűjében, az első frontvonalon.
Főszerepben a remény kis emberei – hát ők meg kik?
„Láttam a madarakat szállni az égen, sajnos szemembe sütött a nap. Láttam az embereket járni a réten, sajnos szemembe sütött a nap” – bemelegítés az Ocho Macho Jó nekem című dalára, aztán kezdődhet a próba. Mindenki odateszi magát, hiszen már csak néhány nap maradt hátra. Augusztus 30-án, este fél kilenckor, Budapesten, a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán Kárpát-medencei, azaz székely, csángó, vajdasági, kárpátaljai és anyaországi árvák és nehéz sorsú gyerekek adják elő az István, a király című rockoperát. Szeretnék megmutatni, hogy ők is értékesek, tehetségesek, és szeretnének adni valamit mindazért, amit kaptak.
„Mi táncolni fogunk” – újságolja három vajdasági kislány, Auróra, Vivien és Lejla. Mivel szakad az eső, a táncosok a pomázi művelődési házban próbálnak, csak az énekesek maradtak Csobánkán, a cserkészparkban. Amíg a Szállj fel, szabad madár! koreográfiáját gyakorolják, addig Éva nénivel beszélgetek, aki több mint húsz gyereket hozott magával a csíkszeredai lakásotthonokból. Csaknem negyven éve dolgozik a gyermekvédelemben, és mint mondja, ezt nem lehet igazi elhivatottság nélkül csinálni. „Mire van a legnagyobb szükségük ezeknek a gyerekeknek?” – kérdezem. „Hát szeretetre” – vágja rá gondolkodás nélkül.