Imakönyv a mestergerendán

Kiállítás a siófoki Szent Kilit-templomban

 

Siófok-Kiliti Szent Kilit-temploma negyedik alkalommal csatlakozott az Ars Sacra Fesztivál programjához. A Nyitott Templomok Napján szakrális művek hangzottak el helyi művészeti és középiskolások részvételével. Az esten fellépett Látrányi Éva énekművész és a Siófoki Bányász Női Kar, Bati Zoltán vezényletével.

A programhoz kapcsolódva a hívek közreműködésével Bibliákat és imakönyveket gyűjtöttek össze erre az alkalomra. A gyűjtésben jelentős része volt Soós Ferencnének, aki lelkes szervezője az évenkénti programnak.

Szent Ferenc üzenete

Régi vágyam, hogy egyszer eljussak Itália földjére. Rómában már jártam, de a kisebb településeken nem, és valami megmagyarázhatatlan okból vonz Siena, Foligno, Gubbio – és persze Assisi. Szent Ferenc szülővárosáról Szerb Antal népszerű regénye, az Utas és holdvilág sorai jutnak eszembe: „Umbria egészen más, mint Toszkána (…), parasztabb, ősebb, szentebb, és mintha egy árnyalattal zordonabb is volna. A franciskánus föld. Csupa hegyi város. Nálunk az emberek mindig a völgyekbe építkeztek, a hegyek alá, itt pedig fel a hegyre, a síkság fölé. Vajon miféle ősi ellenség képe élt az alapítók idegzetében, micsoda iszonyat elől menekültek mindig felfelé, a meredek sziklák oltalmába?”

Madárdal a tóparton

A tatai Öreg-tó igazán csak később, októberben és novemberben nyújt sok látnivalót, amikor az északi tundrák felől megérkeznek a lilikek és a vetési ludak, és a sok ezer nagy madár esténként a tó vizére húz be éjszakára. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ekkor rendezi meg minden évben a „Vadlúdsokadalmat”, amely több ezer embert vonz a tópartra. Egy napsütötte szeptemberi reggelen Laci fiammal és Budai Tibor grafikusművész barátommal látogattunk el az Öreg-tóhoz.

Kihívások a családpasztorációban

Párbeszéd a hajótöréssel végződő házasságokról

 

Megválasztása után nem sokkal Ferenc pápa az idei év októberére rendkívüli szinódust hirdetett a család témakörében. Ez azt jelenti, hogy a családot a társadalom alapvető intézményének tartjuk, hogy a család mint közösség bajban van, és azt is, hogy erre a jelenségre az egyháznak válaszolnia kell – mondta Vértesaljai László SJ azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet Mit várhatunk a szinódustól? címmel rendeztek meg a Párbeszéd Házában.

„Ölelő karokba esel”

Egy közösség, amelyben Jézus lépteit hallani

 

Antióchia – több ezer olyan ember van ma Magyarországon, akiben öröm támad, meghatározó emlékek tolulnak fel e szó hallatán, vagy a legjobb barátaira és arra gondol, milyen fontos szolgálatok, lelki programok várnak rá a héten. Antióchia: egy mozgalom neve, amely sokak számára a közösségi élet lelkesítő modelljével egyenlő.

Fegyverek és drogok helyett: Isten

John Pridmore a damaszkuszi úton

 

Robusztusabb, mint gondoltam. Csak nézem, ahogy közeledik felém a csaknem kétméteres „szekrényember”. Ha nem tudnám, ki ő, és tippelnem kellene, hogy mi a foglalkozása, szinte gondolkodás nélkül rávágnám: gengszter. De nem az, sőt! John Pridmore evangelizátor. Járja a világot, és Istenről beszél. Milliók előtt tett már tanúságot a hitéről. A napokban Magyarországon járt, és nekünk is elmondta a történetét. De az igazsághoz hozzátartozik: régen valóban gengszter volt, ám egy igencsak durva eset hatására megtért, szó szerint egyik pillanatról a másikra.

Vigasztaló szentjeink közelében

Szekeres Erzsébet textilművész alkotói világáról

Csoóri Sándor egy helyütt így fogalmazott: korunk szellemi, lelki és politikai járványai ellen csak a kultúra jelenthet védőoltást. Ezt éreztem, amikor ellátogattunk Milejszegre, ebbe az alig háromszáz lelkes göcseji falucskába, s megleltük Nagy Andrásék szelíd domboldalban megbújó portáját. A ház ura szalmabálákból építette azt a kiállítóteret és pódiumot, amelyet Zsuppán-kert Pajtagalériának és Színpadnak keresztelt el, s ahol az elmúlt évben testvérmúzsák randevúztak. Ezúttal textilművész tárlata várta a közönséget, és a Crown String kvartett, hogy látvány és muzsika égi magasokba emeljen bennünket.

A tipográfia mestere

Száz éve született Haiman György

Aki gyakran utazik a budapesti millenniumi kisföldalattin, talán meg sem nézi alaposan az egyes állomások feliratait. Teljesen érthető, hiszen elég csak odapillantani, és máris megtudhatjuk, hol járunk. Mindenki siet a dolgára, ritkán figyelünk a részletekre. Pedig néha érdemes. A megállók neveit megörökítő egyedi csempefeliratok rekonstruálását 1980-ban, fővárosi felkérésre, a Magyar Iparművészeti Főiskola tipografikai tanszékén Haiman György irányításával Kiss István készítette el. Ennek a munkának az érdekessége, hogy az akkori November 7. térhez új-eredeti feliratot terveztek – amely ma már nem látható… E címsor mögött ennek az eredeti Oktogon felirat negatívjáról készített motívumrészlete szerepel. Ezeket a betűket szitázták: minden csempe külön részletet hordoz, így minden megállóhoz saját eredetit kellett készíteni.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.