Búcsú Nagy László bánhidai plébánostól

Örök nyugalomra helyezték október 11-énTatabányán Nagy László bánhidai plébánost, aki negyvenkét éven át szolgált a városban. A bánhidai Szent Mihály-templomban sok százan vettek részt a Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök által celebrált gyászmisén, és miután a templom zsúfolásig megtelt, sokan az kívülről, kivetítőn követték figyelemmel a szertartást. Mivel Nagy László kifejezetten kérte, hogy búcsúztatásakor ne hangozzanak el méltatások, a püspök csupán a plébános életútjának rövid ismertetésére szorítkozott.

Az október 5-én kezdődött kéthetes tanácskozás első munkanapján Reinhard Marx bíboros újságíróknak azt mondta: bátorító volt a szinódusi felszólalások nyílt légköre. Sokan világossá tették, hogy lelkipásztori törekvésük érzékeny az emberi realitásokra.

Gondolatok a missziós vasárnapra – és az év többi napjára

Szent II. János Pál pápa szavai jutnak eszembe, melyeket a Redemptoris missio című enciklikájában olvastam: „Még sohasem volt az egyháznak annyi alkalma és lehetősége, mint manapság, hogy az evangéliumot a szó és a tanúságtétel révén minden emberhez és minden néphez eljuttassa” (92. pont). Ugyanakkor, amióta Isten eljött a földre és legyőzte a gonosz hatalmát, vagyis a bűn és a halál kultúráját, azóta a világi erők azon dolgoznak, hogy visszaállítsák azt, különböző taktikákkal akadályozva, hogy az Örömhír eljuthasson az emberek szívébe. Ha leülünk és elcsendesedünk egy kicsit, máris észrevehetjük, hogy időnként bizony bennünk is munkálkodik ez. Jézus ránk bízta az evangélium továbbadását, amit csak a belőle fakadó örömmel tehetünk meg. A gonosz számára azonban ez az Örömhír szomorú hír. Ferenc pápa ezért mondja: nem lehet a kereszténységet úgy élni, hogy állandóan szomorkodunk. Így fogalmazott: „Vannak keresztények, akiknek látszólag »nagyböjti« stílusuk van, húsvét nélkül.”