Az őszi pusztán

Felkerestük az ürgés dombot, de lakói már eltűntek, eltömték föld alatti lakásaik bejáratát, és álomba merültek. Pedig nagyon szép idő volt, szélcsend, napsütés. Ám az éjszakák már hűvösek, sőt hidegek, ezért az ürgék úgy döntöttek, hogy megkezdik tavaszig tartó pihenőjüket. A domb felett kerecsensólyom keringett, ő is az ürgét, kedvenc zsákmányát kereshette. Aztán egy másik érkezett, és nyomban rátámadt a keringő madárra, láthatóan el akarta kergetni a környékről.


Később egymást követve repültek el, közben egyikük, a nagyobb testű tojó folyamatosan hangokat adott, amit Andrisnak sikerült felvennie. A levegőben mindenütt „ökörnyál” úszott, apró utasával gyakran az arcunkba csapódott. A kokont elhagyó fiatal pókok fűszálra vagy más kiemelkedő pontra másznak, majd fonószemölcsükből fonalat bocsátanak ki, amelyet elkap a szél, és messzire röpít.
A parányi vándorok így akár több ezer kilométernyire és négyszázezer méter magasra is eljuthatnak. Röpültek a szúnyogok is. A sziki szúnyogok rendkívül rámenős rovarok, még az autóba is utánunk jöttek. A halastavaknál a megfigyelőtoronyban Lendvai Szabolcs madarász barátunkkal találkoztunk. Andrissal teleszkópjaikon át egyéb északi vendégek mellett ezüstlilét és sarlós partfutókat fedeztek fel az egyik leeresztett tó iszapján. Lócsér szállt a tavak felett, majd lecsapott, és kis hallal a csőrében emelkedett fel ismét. A távolban halászsas repült, később rétisast láttunk. Késő délután egy messzire nyúló legelő széléről figyeltük a madarakat. Nagy csapat nyári lúd, több száz bíbic, aranylilék és egy kis goda mellett az elöntött részen úszó leg alább háromszáz fütyülő réce érdemel említést. Szerteszóródva bivalyok legeltek, a háttérben a szürke gulya látszott. A nap folyamán Andris többször is hallotta a magasból az észak felől érkező rozsdástorkú pityerek hívogatóját. Szépek voltak a nagy és kis kócsagok, de már egyetlen fecskét sem láttunk. A meleg napsütésben viszont a csatorna nádszegélyében brekegett néhány kecskebéka, és hallottunk több zöld levelibékát is.

Fotó: Bécsy László