Nemzeti himnuszunk – ha magán viseli is Kölcsey Ferenc lelkiségének és kora sajátos irodalmi műfajának mindmegannyi jegyét – imádság. A költemény Kodály Zoltán jóvoltából túlélte Rákosi ateista törekvését, és az az elképzelés sem járt teljes sikerrel, hogy elégedjünk meg Erkel dallamával, de ne énekeljük hozzá a szöveget.
Volt a történelmünkben egy pillanat, amikor mindannyian mosolyogtunk. Mi mindannyian, akiket a bűntudat nem kényszerített pincemélyre bujkálni. Mi mindannyian, nemre, fajra, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül; mi mind annyian, ilyen-olyan diákok és hallgatók, ez meg az melósok, itt meg ott szántóvetők, körző-, vonalzó- és agykoptatók, tollforgatók és komédiások, papok és apácák beöltözve és kivetkőztetve; mi mindannyian, a lehető legdemokratikusabban, anélkül, hogy bármilyen charta, okos vagy oktalan, európai vagy nem európai törvény szabályozta volna; anélkül, hogy bármilyen kerekasztal mellett bárkivel megtárgyalták volna; anélkül, hogy bárki menedzselte vagy szponzorálta volna. Mi mindannyian, akik e kicsike honban élünk, csak úgy egyszerűen, minden kényszer nélkül, a lehető legtermészetesebben, saját magunktól mosolyogtunk.
Az esztendő harmadik választására készülve sokszor hallottunk az önkormányzat fontosságáról. Ugye emlékszünk arra, hogy annak idején a helyi tanácsokban mindig az történt, amit az egyetlen párt akart. Ma pedig azok intézik az önkormányzat ügyeit, akiket mi választunk meg tisztségükre. E választás súlyát sajnos még nem mindenki érti. Nem mindenki érzi, milyen fontos szerepet játszik az önkormányzat egy-egy település jövőjének alakításában és az ott lakó polgárok ügyeinek intézésében.
1956 emlékére
A magyar nép kezébe vette a sorsát 1956-ban. Megelégelve a sztálinista diktatúrát, egyetemisták, diákok vonultak az utcára tüntetni a szovjet megszállás ellen. A szívük és a hazaszeretetük hajtotta őket. Meglehet, nem is gondoltak arra, hogy tettüknek milyen komoly következményei lesznek, ahogyan arra sem, hogy örökre beírják magukat a magyar történelembe. Hiszen általuk kezdődtek meg a visszafordíthatatlan folyamatok. A békés tüntetésnek induló megmozdulást a kommunista pártvezetés véres megtorlása követte, kitört a forradalom és a szabadságharc. Azóta, immár ötvennyolc éve a pesti srácokról és minden, hazájáért küzdő magyarról emlékezünk meg, tisztelettel adózunk a legnagyobb kisemberek emléke előtt, akik Magyarországért és a szabadságért harcoltak és haltak meg.
Beszélgetés Hende Csaba honvédelmi miniszterrel
Miniszter úr, Magyarország történelmének utóbbi évszázadaiban mindig valamelyik politikai-katonai nagyhatalomhoz csapódott. Nincs esélyünk a függetlenségre, s ma is ez határozza meg helyzetünket?
– A mohácsi vészig Magyarország regionális nagyhatalomnak számított, sokszor maga volt szövetségek vezető hatalma, attól kezdve azonban a helyzet valóban drámaian megváltozott. Ha az elmúlt száz évet vesszük: a második világháború alatti német szövetség, illetve az 1955-ben létrejött Varsói Szerződés valóban azt mutatja, hogy Magyarország elveszítette önállóságát, nem maga döntötte el, milyen úton kíván járni.
Apróságok öröme a keszthelyi Szent Család-plébánián
A keszthelyi Szent Család-templomban a nyári szünet után, szeptember utolsó szombatján újraindult a családos szentmise. Minden hónap utolsó szombat délutánján jönnek a kisgyermekes családok, hogy együtt hallgassák a szentmisét, amelyben a prédikáció, a türelem és a gitáros énekek is az izgő-mozgó aprónépnek szólnak.
A szeptember 27-i alkalom különleges ünnep volt. Negyedszázada tették le a Szent Család-templom alapjait, és a templom kertjében idén nyáron felállítottak egy fa játszóteret, amelyet a családos mise után áldott meg Tál Zoltán atya, Keszthely plébánosa. A mise hallgatóságának soraiban ott volt a város polgármestere, Ruzsics Ferenc, az Ekmann család és az Otthon Centrum képviseletében Pálfi László is. Nagylelkű adományaikkal ők támogatták a játszótér megépítését. A hamarosan elkészülő hangosítás segítségével a templomkerti játszótéren a család apraja-nagyja együtt hallgathatja majd a vasárnapi szentmiséket.
Megnyitották a jubileumi Szent Teréz-évet a Terézvárosban
A budapest-terézvárosi Avilai Szent Teréz-templom búcsúnapján, október 15-én Bíró László tábori püspök (képünkön) mutatott be ünnepi szentmisét. Az idei templombúcsú különlegessége, hogy ennek keretében nyitották meg a jubileumi Szent Teréz-évet, melyet a szent születésének 500. évfordulója alkalmából hirdettek meg. A búcsúi nagymise előtt vesperás hangzott el a Capella Theresiana kórus vezetésével, Merczel György vezényletével. A misén Szent Teréz kortársai, Tomás Luis de Victoria és Sebastián de Vivanco spanyol zeneszerzők művei hangzottak el. Az ünnepi szentmisét Bíró László püspökkel közösen mutatta be Cserháti Ferenc esztergom–budapesti segédpüspök és – mások mellett – a belvárosi ferences templom papjai. A Szent Teréz-templom első lelkipásztorai ugyanis két évszázaddal ezelőtt ferencesek voltak.
A liturgia elején Bíró László „modern szentnek” nevezte Szent Terézt, aki a hétköznapokban is együtt tudott lenni Istennel. Megérintette Isten szeretete, és élő kapcsolatban volt a szentháromságos Istennel.
Az ünnep szónoka Tokár János OFM, a belvárosi ferences templom igazgatója volt.
Walter Kasper bíboros összefoglalója – képgalériánk a rendkívüli tanácskozásról„A házasságról és a családról tárgyaló rendkívüli püspöki szinódus annak az egyházi megújulásnak a hagyományát folytatta, amelyet a II. vatikáni zsinat testesített meg”– hangsúlyozta Walter Kasper bíboros a bécsi egyetemen nemrég megtartott előadásában. Úgy fogalmazott: „A zsinat szelleme járta át a szinódust.” A bizalom és a szabadság légkörében folytak a megbeszélések. A korábban inkább pesszimista alaphangot Ferenc pápával öröm és a megújulás hangulata váltotta fel.