Nyolcvanéves a pasaréti Páduai Szent Antal-plébániatemplom

Idén ünnepli felszentelésének nyolcvanadik évfordulóját a pasaréti Páduai Szent Antal-plébániatemplom. Hagyomány és modernitás ötvöződik formavilágában. Ahogy Ybl Ervin művészettörténész fogalmazott: „A pasaréti templom az egyik első lépés a modern építészeti formanyelv kialakulásának fölfelé vezető útján, melyen az architektúra az iparművészettel karöltve halad. Ezért örülünk oly őszintén a hit és a nemzet nevében e templom létrejöttének.”

Pasaréten 1925-ben telepedtek le a ferencesek, hogy gondoskodjanak azoknak a híveknek a lelki ellátásáról, akik a mai országúti ferences plébániatemplomtól távolabb eső Pasaréten laktak. Schrotty Pál budai ferences házfőnök Tamás Alajos tartományfőnök bátorításával indította meg a rend letelepedését. A Pasaréti út és a Szilfa utca sarkán lévő, ezernégyszáz öl nagyságú telken egy hétszobás villa állt, melynek három szobáját összenyitották. Ezekből alakították ki a kápolnát, melyet az itt élők „Waldkapellének”, „erdei kápolnának” neveztek el. A villa többi részéből a letelepedéshez szükséges helyiségeket rendezték be. Mivel a kicsi rendház és a kápolna hamarosan szűknek bizonyult, új templom és kolostor építését határozták el.

Túlélő egyházak Közép-Kelet-Európában 1945–1989

Ezzel a címmel rendeztek nemzetközi tudományos konferenciát a közelmúltban Szegeden. A Gál Ferenc Főiskola falai között egyházi és világi történészek gyűltek össze Romániából, Szlovákiából és itthonról. A cél az volt, hogy ki-ki ismertesse saját országának történéseit, az egyházak üldözésének módszereit és eszközeit, azaz a kommunista hatalmi gépezet működését. Az elhangzott előadások nyomán rendkívül érdekes kép rajzolódott ki a vizsgált korszakról.

Mivel az egyházak elleni fellépést Moszkva rendelte el, és gyakran konkrét irányelvek formájában érkeztek az utasítások, természetesen sok az egyezés a régió országai között. Ugyanakkor nagyon jelentős eltérések is mutatkoznak, amelyek az egyes országok sajátosságaiból adódnak. Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyés püspök bevezető előadásában arra az alapvető tényre mutatott rá, hogy az 1945–1956 közötti időszak az egyre fokozódó erőszak jegyében telt el, és az egyházak a létükért küzdöttek. 1956 után a kevésbé látványos erőszak főként az egyre szélesebb körre kiterjesztett beszervezésekre, az együttműködés kikényszerítésére irányult. Sok egyházi embert környékeztek meg, nem is eredménytelenül.

Ünnep Pincehelyen

Dallamos tolnai dombvidék, a templomtéren áll a sátor, ünneplő ruhába öltözött férfiak és nők, fiúk és lányok tűnnek fel. Tálcán érkeznek az otthon sütött finom édességek, olyan sütemények, amelyek csak a vidéki háziasszonyok konyhájából kerülhetnek ki. Bennük az élet természetes, boldog íze. Így volt ez Pincehelyen is, október 19-én. Vasárnap: ünnepnap – s ha ünnep, hagyományosan a templom köré fonódik. Idén emlékeznek a plébánia alapításának háromszázadik évfordulójára, elkészültek a templom külső újraszépítésével, s a külső szépséghez kapcsolódik huszonhárom bérmálkozó belső szépsége.

A pincehelyi egyházközség képviselő-testületének elnöke Ocsovai László. Korábban két alkalommal a település polgármesterségét is ellátta, s mint büszkén mondja, eredeti szakmájára nézve vasutas (Pincehelyen fut keresztül a Budapest–Pécs vasútvonal). Ő a régmúlt idők tudója. A históriát mégis a jelennel kezdi. „A tamási esperesi kerületben a huszonöt plébániát összesen öt pap látja el. Régen mindenütt működött plébánia, káplán is szolgált, de mára sajnos ide jutottunk.”