„A mai világ mesehőse”

Móricz Zsigmond 1910-ben kis könyvecskéjében így írt a festő pályájáról: „A munkácsi kis árva, elhagyatva, száz baj között, semmi nélkül indult el a világon. És a nagy-nagy művész az egész emberiség gyásza mellett szállott a koporsóba. És ez a kettő ugyanaz az egy személy volt. Ez a mai világ mesehőse! És ez az út nyitva, minden ifjú előtt.” Kissé romantikus-édeskés felfogás ez, de jól megfelelt akkori életideáljának. A valóság azonban jóval bonyolultabb volt e megközelítésnél.

A fiatal Munkácsy ugyanúgy kezdte pályáját, ahogy akkoriban minden festő: népéletképeket készített az 1860-as évek elején. Ilyen például a Búsuló betyár című műve. Ez az időszak a biedermeier korszaka volt, ő is ebben a felfogásban alkotott. Aztán később a kortársak nem kis meglepetésére az 1869-es esztendőben megszületett a Siralomház, amely egy csapásra híressé tette. Óriási ugrás volt ez: a romantikus népéletképből a romantikus realizmusra váltani.

A Próféta Galéria Budán, a kulturálisan szépen fejlődő Bartók Béla út elején található. Az önkormányzat sokat tesz azért, hogy kulturális városközpont alakulhasson ki a környéken. Az elmúlt években újra megnyílt Hadik kávéház és a már 1905-ben is működő Próféta kávéház és étterem nemcsak a műegyetemi professzorok, hanem művészek közkedvelt tartózkodási helye is volt egykoron.

A Próféta Galéria termeiben Munkácsy nagyméretű festményei és grafikái, a róla készült fényképek is jól elférnek. Az idén százhetven éve született Munkácsy tárlata Pákh Imre műgyűjtő jóvoltából állt össze. Hangulatos tájképekkel, derűs életképekkel és modellfotókkal találkozhatunk a kiállításon. Fő művek persze nincsenek itt, hiszen nem férnének be a termekbe, de azokat a nagy múzeumok amúgy is gyakran kiállítják. Különösen érdekesek az olyan képek is, amelyeket kevésbé publikálnak, vagy éppen még ismeretlenek a nagyközönség számára.


Azonnal megragadja a látogató szemét a Pásztorlány az erdőben című kép. Egy hihetetlenül díszes, barokkos keretben egyszerű jelenetet láthatunk: lombos erdő közepén, egy kis tisztáson két tehenet őriz egy pásztorlányka. (Történelmi a kép, hiszen ilyesmit ma már nemigen láthatunk, ahogy Egry József Tehenek a vízben című művén a Balatonban békésen delelő állatok is egy letűnt világot idéznek.) Békét sugárzó hangulata, nagyvonalú festői megoldásai teszik nagyszerűvé Munkácsynak ezt a tájképét.

Ballada című műve ábrándos jelenetet ábrázol: egy fiatal leány mandolinon játszik és énekel két idősebb úrnak, akik áhítatosan hallgatják a virágokkal díszített szobában. A festmény kompozíciója, megfestésének módja, a sokféle tárgy, az osztásos ablakok rendkívüli hangulatot, történelmi levegőt kölcsönöznek a képnek.

Az Ásító inas című képet talán mindenki ismeri, de a teljes alakos változatot már kevésbé. Ez a kép mindenképpen a mostani kiállítás kuriózuma. A festőlegény szegényes öltözékben, olcsó szobájában ébredezik éppen. Amikor ez a mű készült, még nem tudhatta magáról, hogy egyszer majd paloták ura lesz Párizsban.

A bibliai tárgyú képek közül a Krisztus Pilátus előtt egyik előtanulmányát nézhetjük meg. A későbbi nagyméretű, világhírűvé vált festményről nem túlzás azt mondani, hogy az egyik legnagyszerűbb Krisztus-ábrázolás. „Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni” – írta művéről maga Munkácsy.

A kiállítás érdekessége, hogy jó néhány fényképet is elhoztak a tárlatra. Munkácsy remekbe szabott portréja látható Koller Károly műterméből. Szuggesztív külsejű ember volt, ránk maradt fotóiról ez jól látszik, mai szóhasználattal azt is mondhatnánk, hogy a maga korában médiasztár volt. Az egyik fényképen megcsodálhatjuk műtermi enteriőrjét. Nehéz brokátok, súlyos, sötétbarna bútorok, barokkos tükörkeretek láthatók a Készülődés a papa születésnapjára című festményén is.

Munkácsy Mihálynak jó néhányan segítettek élete során. Mindig nagy hálával emlékezett meg például Ligeti Antalról, aki az 1860-as években a Nemzeti Múzeum gondnoka volt, s ajánlással és biztatásokkal látta el a fiatal Munkácsyt. A később világhírűvé lett mester nem is feledkezett meg erről, és ő is támogatta a tehetséges művészpalántákat. A festőtanonc Rippl-Rónai József, aki két évet töltött Munkácsy műtermében, így emlékezik: „Munkácsy újra munkáim nézéséhez fogott. Beszélgetés közben előjött a szó arról, hogy műtermet szeretnék bérelni. Legnagyobb csodálkozásomra azt mondta: »Hát ez az én műtermem nem elég kettőnknek?…« Később karonfogott és átvezetett az ebédlőbe.” Majd így fejezi be emlékezéseit: „Munkácsy, a művész, örök emléket alkotott magának műveiben. Munkácsy, az ember pedig örök emléket állított azoknak lelkében, akik ismerték!”

(Munkácsy Mihály képei december 7-éig láthatók a Próféta Galériában.) 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..