Beszélgetés a hatvanéves Kocsák Tiborral

Ünnep idején szabad egészen őszintének lennünk. És mert valakinek le kell ezt végre írnia, megragadom az alkalmat, hogy ünnepélyesen kijelentsem: ha a musical műfajának megvan a maga Kálmán Imréje, Kocsák Tibor az. Még azt is megkockáztatom: eredetibb, szerteágazóbb, újítóbb is az életműve az operettkirályénál. Az pedig, hogy sokszínűbb, vitathatatlan. Az operai Anna Karenina és Utazás, az örökifjú, melodikus A krónikás, az irodalmi levegőjét zenére váltó Légy jó mindhalálig, a vadromantikus Szegény gazdagok és a Kalkuttai Teréz anyát megéneklő, stílusteremtő Kiálts a szeretetért!, a sziporkázó Hófehérke, az operai módra sűrítő Abigél, a szimfonikus-enciklopédikus balett Az ember tragédiájából és a minden porcikájában színházérzékeny A vörös malom zeneszerzője olyan egyéni hangot alakított ki, amely nemzetközi viszonylatban is kivételes. Az utóbbi, nagylelkű „zenei tréfa” mutatja föl talán leginkább komponistánk mozarti vonásait: megrendítő elmélyültség és önfeledt játszadozás pazar elegyét. A kerek évszám alkalmat kínál a visszapillantásra és az előretekintésre.

Munkácsy Mihály képei a Próféta Galériában

Telnek-múlnak az évtizedek, Munkácsy Mihály művészete ma is élő, szuggesztív, magával ragadja a látogatót alkotásainak varázslatos szépsége. Többek között képeinek kiegyensúlyozott, finom, mégis lendületes, senki máséhoz nem hasonlítható ecsetkezelése teszi annyira megnyerővé, vonzóvá művészetét. Munkácsy ízig-vérig a XIX. század embere volt, festői stílusa, a művészetről való gondolkodása is ezt mutatja. Kortársai közül már életében többen hiányolták, hogy nem halad a korral. A fiatal Fülep Lajos 1920 körül szinte nekirontott Munkácsynak. Ezt írta: „1867-ben Párizsban járt, anélkül hogy Courbet-t és Manet-t s mindazt, amit e két ember jelentett utódaira, fölfogta s magát vele azonosította volna… meg se látni Manet-t, Renoirt és Cézanne-t!” Szerencse, hogy Munkácsy nem hagyta magát befolyásolni az új törekvésektől, s a maga útját járta. Ha nem így tesz, talán elnyelte volna az ismeretlenség homálya, egy lenne az elhanyagolható mellékszereplők közül a korabeli festők lajstromában.

Amikor először hallottam arról, hogy musicalt írtak Munkácsy életéről, enyhén szólva furcsállottam a dolgot. De ahogy közeledett az előadás napja, egyre jobban érdekelt a téma. Nemcsak képeit, hanem magát Munkácsyt is hozzám közel állónak érzem: akkor gyerünk a József Attila Színházba…

A történet Dallos Sándor A nap szerelmese és Aranyecset című regényes életrajzából készült. Kellemes, fülbemászó dallamok, szép hangú énekesek, elmélyült játék jellemzi a darabot. Az előadás háromórás, mégsem éreztem hosszúnak.

A Magyar Nemzeti Múzeum új állandó kiállítása

A Kárpát-medence a Karoling- korban és a honfoglalás korában címmel szeptemberben nyitotta meg kapuit a Magyar Nemzeti Múzeum új állandó kiállítása. A fő kurátorok közül érdemes kiemelni Szőke Béla Miklós régészt, aki A Kárpát-medence a Karoling- korban című rész rendezésében vállalt kiemelkedő szerepet, valamint Révész Lászlót, aki a honfoglalás korát bemutató egységet gondozta. Az esemény fontosságát hangsúlyozza, hogy ilyen állandó kiállítás közel két évtizeden át nem volt látható az ország legfontosabb múzeumában. A látványtervezés feladatát a Narmer Építészeti Stúdió végezte el; ez a cég készítette a maketteket és az animációs filmek egy részét is. A két kiállítási részt összefogó vezető füzetet igényes fényképek, ábrák és térképek illusztrálják. A füzet Gergely Katalin és Ritoók Ágnes szerkesztők munkáját dicséri. A kiállítás részeiről egy-egy szakkatalógus készült, amelyeket a magyar mellett számos más nyelven is kiadtak. A kiállításokon magyar és angol nyelvű feliratok segítik a múlt jobb megértését.