Kuláksors a Koppány-völgyében

A pesti srácok alakja, ’56 forgószele és a forradalmi események miatti megtorlástól való félelem is megelevenedik a Megbélyegzetten – Kuláksors a Koppány-völgyében című könyvben, amelyet az Életsorsok a XX. században sorozat ötödik köteteként jelentettek meg a miklósi Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség szerzetesei.

Különös missziót vállalt magára Sipos Imre atya és Galbavy Jenő prior: feltárni majd megmutatni a nagyvilágnak – különösen a fiatalabb nemzedéknek –, hogy a Koppány-völgyében élők miként sebződtek meg a múlttól, s kísérletet tenni arra, hogy a kibeszélést követően kevésbé sajogjanak a politikai hatalomtól kapott sebek. Szerencsére sebzettségünk gyógyítható, de csak Isten kegyelme által.

Nagyapám, Edmund Karlovics Kerschensteiner fehér köpenyében állt a gyógyszertár ajtajában. Néhány nap választotta el hatvanadik születésnapjától. Vegyszerillatok szálltak a falusi patikában, az öreg előtt kenőcs a tégelyben, bársonyossá tette a levegőt. „Kakaóvajjal kell keverni”, mondta nagyapám, és szigorú volt, mint a fehér köpeny. Korán kopaszodott, fénylett a fejbőre, talán a tizennégyes háború után, a hároméves orosz hadifogságban fázott meg a feje, s mire hazaért, kihullott a haja.

Kiállítás Gyergyószárhegyen

A Székelyföld Napok keretében október 18-án kiállítás nyílt a gyergyószárhegyi polgármesteri hivatal aulájában A Székelyföld története címmel. Május végéig lesz látogatható a tárlat, melynek védnökei Böjte Csaba OFM és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.

A kiállítás rendezője a Pro Arte et Natura Alapítvány (PAN), kurátora Borsos Gyöngyi néprajzkutató. A most bemutatott anyagot több kulturális intézmény együttműködésével egy történészekből álló csapat állította össze, kiemelve a székely történelemből azokat a jeles eseményeket, amelyek a székely nép megmaradását szolgálták egészen napjainkig. Mihály János, Nagy József, Túrós Eszter és Ferencz Angéla a kezdetektől fogva önzetlenül segítették a kiállítás létrejöttét. Az együttműködő intézmények a Magyar Nemzeti Múzeum, a Tarisznyás Márton Múzeum, a Csíki Székely Múzeum, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, valamint a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport voltak.

1.

A napokban „átéltem” a pap költő, Csanád Béla ébredését: „Unalmas napi robot vár, / de nélküled nem mozdul a világ…” Amíg így kellett ébrednem, nem jutott eszembe, hogy valóban fontos lennék, egyszerűen tudtam, a munkás napok ilyenek, és teljesen felesleges a magam „fontosságáról” meditálni.

Most, hogy napok nyugalmát élvezem, kicsit aggódva kezdem hinni: nélkülem valóban „nem mozdul a világ”. Megkérdezem, mi lesz, ha késő délután nem ülhetek le a parki padra. Hiányzik majd a réti fehér meg piros virágoknak, ha nem csodálom meg a szépségüket, őszben is az elevenségüket, nem hallom meg az üzenetüket: „Kezdetben mi voltunk Isten szívében, a földre szálltunk az Úr irgalma-képpen.” És azok a kövek –: együtt hevernek díszül, és védelemként nehéz esők óráiban – mit szólnak, ha nem felejtem szememet finom erezetükön, mész-, andezit- vagy érc-valóságukon. Zúdulhat a víz, és nincs garancia, hogy nem ér véget a teremtés valamely részlete.