A királyságban szükségképp valami zsarnokságot látni történelmi félreértés. A népmesék királyai – talán nem véletlenül – általában jók. A korai történelem Isten kegyelméből uralkodó királyai – elhihetjük – őszintén hitték, hogy tetteikről el kell majd számolniuk Istennek.
Gótikus emlékek a Magyar Nemzeti Galériában
A középkori királyi Magyarország gótikus stílusú emlékeinek jelentős része található az ország mai határain túli területeken. Ugyanakkor számos gótikus műtárgyat őriznek Magyarországon állami és egyházi gyűjteményekben, az esztergomi Keresztény Múzeumtól a Magyar Nemzeti Galériáig.
Budapest országos jelentőségű múzeumaiban már a XX. század hajnalától hosszabb-rövidebb időre kiállítottak gótikus szárnyas oltárokat, amelyek közül a monumentális méretű kisszebeni oltár sorsa jelképértékűnek tekinthető. Ez a szakrális alkotás az 1906-ban megnyitott Szépművészeti Múzeum kiemelt tárgya volt.
Budapesten, a Kossuth Lajos utca és a Szép utca sarkán található Neves Kor-Társ Galériában november 29-én, 17 órakor Székely János püspök nyitja meg Boros Attila festőművész kiállítását, aki az alkalomra az olasz–magyar kulturális évad keretében tavaly Rómában is bemutatott, magyar szenteket ábrázoló képeit egészítette ki újabb festményekkel – köztük Jézus személyével is foglalkozó alkotásokkal. Az összeállításban szereplő korábbi művek a nagyváradi püspöki palota, a Római Magyar Intézet és a Római Szalézi Egyetem kiállítóterme után először láthatók itthon a belvárosi galériában. Tiszta-áttetsző arcok, álomszerű valóságok tükröződnek pasztellszínekkel Boros Attila „portréin” és békésen drámai legendáriumi jelenetein.
Németországi utunk nyitánya és befejezése kétszer félnapos tartózkodás volt (az elsőt elmosta egy hatalmas zivatar, így a városnézésre csak hazafelé kerülhetett sor) Morvaország egyik gyöngyszemében, a tizenegyezernél valamivel több lelket számláló, IV. Vencel királytól 1417-ben teljes jogot nyert városkában, Velké Meziřičíben, amelyet németül Groß Meseritsch néven is ismertek.
2014 tavaszán érdekes premier várt gyermekekre, szülőkre, nagyszülőkre a „református Budapest” szívében, a Ráday utca 20.-ban, a Két Egér könyvesboltban, amely, bár nem egyházi intézmény, a vallásos családok gyermekeinek szóló, gazdag könyvválasztékot s olykor hitmélyítő eseményeket is kínál fiataljainknak. Ilyen volt ez a tavaszi találkozás is, a rangos kolozsvári kiadó, a keresztyén profilú Koinónia munkatársaival, akik ezúttal egy világsikerű gyermekbibliát tettek elérhetővé a magyar anyanyelvű gyermekek számára.
Na persze, majd bolond leszek ilyesféléket megengedni a fiamnak! – buzog fel bennem az előrelátó pedagógus, miközben Jean-Pierre Jeunet legújabb, T. S. Spivet különös utazása című filmjét nézem. Néhány pillanattal később pedig gyermeki ámulattal feledkezem bele a vásznon történtekbe. S ez így megy majd’ két órán át, ám ez a rendhagyó hullámvasút egy percre sem terhel meg, mivel az Amélie csodálatos életének rendezője levetkőzte harsányságát, s az idén ősszel nálunk is bemutatott filmje főképp jól eltalált arányaival imponál.
Gondolatok a Holtodiglan című filmről
Miután az ifjú kiállta a birodalom királyának összes próbáját, megfejtette a királykisasszony jegyeit, és megküzdött a sárkánnyal, elnyeri méltó jutalmát: elveheti feleségül a szépséges királylányt, majd a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” mondattal véget is ér a történet. De az élet ezután válik csak igazán fordulatossá és akár küzdelmessé is, amiről alig születnek népszerű mesék, filmek, műalkotások. Kivételek persze vannak, ilyen a nemrégiben nálunk is bemutatott legújabb David Fincher-rendezés, a Holtodiglan.
Tizenkét évvel az első kötet megjelenése után talán már nem kell bemutatnunk ezt a liturgikus kis könyvecskét, amely havonta más-más színű borítóval és azon valamely művészeti alkotás képével kerül a katolikus hívek kezébe. Az induláskor, 2002 szeptemberében – Papp Tamás korábbi főszerkesztő kezdeményezésére – francia példa nyomán Fábián Attila kollégám tervezte a kiadványt, amely rövid idő alatt hívek és papok kedvelt elmélkedő könyvévé vált.