A II. világháború alatt az épületet ért bombatámadás következtében súlyos, részben pótolhatatlan sérüléseket szenvedett. Az elmúlt fél évszázad középkorral foglalkozó művészettörténeti kutatása a kisszebeni oltárra kiemelt figyelmet fordított. A határokon átívelő együttműködés eredményeként tekinthető meg 2014 tavaszától a Magyar Nemzeti Galéria első emeleti tróntermében az oltár teljességre törekvő rekonstrukciója.
A XV–XVI. századi szárnyas oltárok a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjtemények kiemelkedő értékű darabjai. Ezek az oltárok ajtószerű, mozgatható szárnyaikkal táblaképeket és gyakran plasztikai alkotásokat is tartalmaznak. A Magyar Nemzeti Galériában a látogatók 1979-től tekinthették meg a gótikus művészetet bemutató állandó kiállítást az egykori budai királyi palota földszintjén, majd 1982-től egy kétszeresére növelt, impozáns elhelyezésű kiállítási tér biztosított bemutatási lehetőséget a sok esetben négy-öt méter magas felépítménnyel rendelkező szárnyas oltároknak.
Azóta évtizedek teltek el. Napjaink muzeológiai igényei új koncepció szerinti összeállítást követeltek meg. Ennek a szellemében újultak meg a földszinti kiállítótermek.
A tárlat kurátora, Poszler Gyöngyi arra törekedett, hogy a szárnyas oltárokat vagy töredékeiket ne csupán egykori környezetükből kiemelt műtárgyakként mutassa be, hanem érezhető legyen, hogy ezek több száz éve valóban a templomok ékességei voltak.
A természetes megvilágítást az ablakok eltakarásával megszüntették, megkönnyítve a látogatók összpontosítását a műtárgyakra. A tudatosan megválasztott sötét tónusú hátterek a megvilágítás segítségével lehetővé teszik az egyes alkotások felületének vagy plasztikájának kívánt hangsúlyozását.
Az új állandó kiállítás nyitányaként sokoldalú tájékoztatást kap a látogató a műtárgyak keletkezésének koráról, megkönnyítve a kulturális élmény történeti elhelyezését is. Ez a tájékoztatás hozzájárul, hogy a néző érzékelje a műalkotások sorrendiségében kifejeződő művészettörténeti kronológiát. A templomok szakrális tereinek, egykori hangulatának érzékeltetését szolgálják a más múzeumokból kölcsönzött liturgikus ötvöstárgyak, kelyhek, paténák, úrmutatók. Az egyes kiemelt műtárgyakhoz rendelt archív fényképek segítik az alkotások eredeti környezetének megismerését.
A földszinti kiállítás négy terme az 1300-as és 1500-as évek közötti időszak szakrális művészetének kiemelkedő darabjait mutatja be. Az első teremben lévő szobrok nagyrészt Nagy Lajos király 1342 és 1382 közötti uralkodása alatt készültek a Szepességben. A másik három teremben a XV. századi gótikus művészet gazdag világából kap ízelítőt a látogató. Az oltárok vagy az azokból származó szobrok, táblaképek (kevés kivételtől eltekintve) a királyi Magyarország északi részéről, a Felvidékről származnak. A mai Burgenlandot, az egykori Vas vármegye gótikus művészetét csupán egy festmény képviseli, az 1410 körül készült Várandós Mária-ábrázolás, amely a Batthyány család németújvári kastélyából származik. Erről a műről az elmúlt évtizedekben végzett röntgensugaras vizsgálat kiderítette, hogy a festő Mária köpenye alatt eredetileg a kisgyermek Jézus alakját ábrázolta, kettős mandorlába foglalva, kereszttel a kezében.
A következő teremben az 1450 és 1470 közötti évtizedek festészetét meghatározó szárnyas oltárok kaptak helyet.
Az új állandó kiállítás legutolsó termében a pénzverdéjéről híres Körmöcbánya mellett fekvő kis település, Jánosrét templomának oltárai láthatók. Az itt bemutatott műalkotások közül kiemelkedik a Szent Miklós tiszteletére szentelt főoltár, amely a közeli alsó-magyarországi bányavárosok művészetének magas művészi színvonaláról tanúskodik. A jánosréti templom eredeti berendezésének része volt a teremben felállított két mellékoltár is, és talán ugyaninnen származnak a Kálváriacsoporthoz tartozó Fájdalmas Mária- és Evangélista Szent János-szobrok is.
Reméljük, hogy a földszintihez hasonló igényességgel újul majd meg a Magyar Nemzeti Galéria nagyméretű szárnyas oltárokat bemutató kiállításrésze is az első emelet három termében.
Fotó: Bodrogi Dávid
