A műalkotások rendeltetése

Szerző:

Katekézis a liturgiáról

 

Minek van helye a templomban? – szinte minden hívő felteszi magában ezt a kérdést, különösen akkor, amikor olyan zenei vagy más művészi ághoz tartozó alkotással találkozik Isten házában, amely addig nem volt megszokott. Mi, hogyan és miért kerülhet be a templom terébe, az ott végzett liturgiába? Van-e előírás, kritériumrendszer erre vonatkozóan? A Sacrosanctum concilium 122. pontja ezeket a kérdéseket válaszolja meg, mondjuk így, általános szinten, majd a 123–130. pontok aprólékosan részletezik is mindezt.

Eljövén a napnak lenyugvásához…

Szerző:

Ha az egyház arra buzdítja híveit, hogy szüntelenül imádkozzanak (1Tessz 5,17), akkor ehhez segítséget is kíván nyújtani. A reggeli és esti imának különleges jelentősége van a lelki életben. Nem is csak a keresztényeknél, hiszen már az Ószövetség előírta, hogy imádkozz „amikor lefekszel, s amikor fölkelsz” (MTörv 6,7). Az egyház pedig egy teljes szertartást ajánl fel híveinek, hogy minél teljesebbé tegye az esti imádságukat.

Kolumba

Szerző:

Június 09.

 

Kolumba előkelő családban született 521-ben Írország északnyugati részén. Miután a szokásoknak megfelelően egy paptól alapfokú képzést kapott, a szülőhelyéhez közel lévő Moville Szent Finnianról elnevezett kolostorának iskolájában tanult. Diakónussá szentelése után Gemman énekmondótól (bárdtól) kapott oktatást. Valószínűleg ekkor barátkozott össze az írek másik két nagy szentjével, Canice-szal és Comgallusszal.

A pillanat angyala

Szerző:

Elveszítjük egymást. Elveszíthetjük. Noha azt hisszük, ez nem történhet meg. Adottnak hisszük mindazokat, akik körülvesznek, és a körülményeinket is. Nem vágyakozunk az után, ami a miénk, ahogyan Simone Weilt idézve Pilinszky kívánatosnak tartotta.

Mint egy prédikációban nemrég hallottam, az a fő hibánk, hogy túl sok mindent tartunk természetesnek. A családunkat, a barátainkat, azt, hogy munkánk, lakásunk van. Vagy azt, hogy bármikor nyúlunk is a zsebünkbe, pár forintot mindig találunk benne. És még mennyi „természetes” összetevője van az életünknek, amelyet szinte észre sem veszünk, annyira magától értetődőnek tartjuk.

In memoriam Rajeczky Benjámin

Szerző:

Az Olvasó írja

 

Az Új Emberben megjelent (2014. augusztus 24-i lapszám – a szerk.), hogy kezdeményezték Rajeczky Benjámin O. Cist. boldoggáavatási eljárását. Béni bácsi (mi így hívtuk) hét éven keresztül tanított bennünket énekre a Kodály-módszerrel, és karmesterként, hitszónokként, gyóntatóként, sportesemények szervezőjeként (evezés, síelés) is ismerhettük. Az üldöztetés éveiben is többször találkoztunk, például a budapesti Fő utcában, a Népművelési Intézetben, ahol az alagsori rácsos ablakon át beeső fényben írta jegyzeteit.

Mindig mosolygós volt

Szerző:

Galambos Ferenc kármelita szerzetes emlékére

 

Nem búcsúzom el tőle.
Nem tudok.
Nem akarok.

Meglehet, nincs velünk, velem, de itt van bennem mindaz, amit huszonöt év során tanultam tőle.
Élettapasztalatai nemcsak egy tartalmas, következetes élet tanulságai, hanem magyar történelmi lecke is. Kilencven évet élt, megannyi nehézséggel, problémával, üldöztetéssel teli kilencven évet. De soha nem panaszkodott, a megpróbáltatásokat és a betegséget méltósággal, imádságos lélekkel viselte.

Léleképítő ajándék

Szerző:

Olvastam régen egy különös könyvben: „Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.” Az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy találkoztam Veronikával. Mélyponton voltam éppen, munka és állás nélkül, s akkor ő mint kiadói szerkesztő fölhívott.

Egérke

Szerző:

Valaki már most, november közepén etetni kezdte a madarakat a Népligetben, és a napraforgóval teli flakonra percenként érkeztek a cinegék. Csőrükbe kaptak egy szemet, aztán egy közeli bokorba repültek, ahol kikopácsolták ízletes belsejét, majd máris visszarepültek a flakonhoz. Csuszkapár is járt az alkalmi etetőre. A madarak többnyire a fatörzsön fejjel lefelé kúszva érkeztek, aztán a flakonhoz röppentek, ahol nem egy, hanem két-három napraforgót is a csőrükbe kaptak. A csuszka nagy gyűjtögető, raktárakat készít. Annak idején a Madártani Intézetben szobám ablakából gyakran láttam, amint elálló fakéreg mögé, falrepedésbe rejtik a magokat. Ösztönös cselekvés, nem veszik észre, de talán nem is törődnek vele, hogy ezeket a raktárakat a szemfüles cinegék rendre kifosztják.

Magyar Kurír - Új Ember
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.