Egérke

A madarakat nézve valami mozgást véltem látni az avarban a flakon alatt. Közel volt, talán nyolcméternyire, szabad szemmel sajnos mégsem tudtam kivenni, mi lehet ott. Néha a szél is meg-megbillenti a földön heverő száraz leveleket. A távcsövet lassan a szememhez emeltem. Valóban mozgott ott valami, és néhány másodperc múlva a levelek közül előbukkant egy izgatottan szimatoló hegyes orrocska, hosszú, reszkető bajuszszálak és két nagy fekete szem nézett kíváncsian felém. Csak néhány pillanatig láttam, azután eltűnt a levelek alatt, és csak azok mozgásából tudtam követni, merre kutat a lehullott napraforgószemek után.


Erdei egerek élnek a Népligetben. Évekkel ezelőtt két apró koponyát találtam az egyik hatalmas nyárfa odújában tanyázó macskabagoly elpottyantott köpetében. Sokan félnek az egerektől, mások utálják, én szeretem őket. Mindig örülök, ha valahol sikerül megpillantanom egyet. Hasonlóan gondolkodó barátom, aki a múzeumban hivatalból foglalkozott apró emlősökkel, mondta egyszer: a Jóisten jókedvében teremtette ezt a csinos, örökké mozgó, kíváncsian szimatoló állatkát. Ahol kárt tesz, ott persze pusztítani kell, de csak azért agyonverni, mert egérnek született, nem szabadna.

Az egérke közben újra előbukkant, és talált valamit, mert boldogan rágcsálni kezdett. Ám alig fejezte be, máris eltűnt és tovább kutatott. Amíg a távcsövön át figyeltem, eszembe jutottak gyermekkorom egerei. Rengeteg házi egér élt a nagy, vályogfalú tyúkházban, nappal is előjöttek, én pedig a sarokban ültem egy felfordított vödrön, és figyeltem őket. Emlékszem, egyszer sajtot tettem a földre, és akkor láttam, milyen óvatosan közelítik meg a csemegét. Gondolom, csurgott a nyáluk, de azért csak kerülgették, aztán egyre szűkebbre vonták a köröket, míg a végén szinte pillanatok alatt eltüntették. Miközben régi emlékeimet idézgette, eltűnt a Népliget-beli egérke. Jóllakott, vagy megijedt valamitől, és a föld alá menekült, nem tudom. Vártam egy kicsit, de csak a cinegék jártak, az avar nem mozdult. Valahol dolmányos varjú károgott, a közeli tisztáson három szarka sétált. És közben mindenütt hullottak, kerengve érkeztek társaik mellé a rövidke életüket befejezett, sárgára színeződött, halott levelek.

Fotó: Bécsy László