Vallási turizmus

A pannonhalmi főapátság jelentőségét nem lehet egy mondatban összefoglalni. Magyarország ősi történelmi műemléke, egyházunk fontos hitéleti központja, az UNESCO Világörökség része. Itt találjuk hazánk egyik legjobb iskoláját, leggazdagabb kulturális-művészeti gyűjteményét, legérdekesebb könyvtárát. A helyszín egyediségét leginkább az adja, hogy az itt élő közösség, köztük harmincöt szerzetes és háromszázharminc diák eredeti rendeltetésének megfelelően használja az apátsági örökséget, annak épületeit, tárgyi emlékeit. Az itt élőkön kívül azonban mások is megfordulnak a falak között. Évente sok ezer látogató keresi fel a főapátságot. Vannak közöttük zarándokok, turisták, és egyre többen olyanok is, akik kulturális, gasztronómiai céllal érkeznek, vagy éppen egy konferencián, esetleg valamilyen rendezvényen vesznek részt.

Teremtésvédelem

Idén remélhetőleg csendesebben telt az adventi várakozás, bár manapság ennek épp az ellenkezője az általános. A régebbi időkben ilyenkor, a hagyomány szerint az úgynevezett kisfarsang után advent csendes készülődést és böjtöt jelentett, nem az ajándékok utáni rohangálást, zajt és zenét, az év végi zárások őrületét. Értékes idő volt ez, amely mostanára sajnos eltűnt, ugyanúgy, ahogyan zárójelbe – vagy jobb esetben idézőjelbe – került számos más érték is. Gyakran halljuk, hogy értékvesztett világban élünk. Vannak olyan értékek – például az etikai normák –, amelyek a viselkedésünket, a gondolkodásunkat tartják keretek között, és vannak olyanok, amelyek fizikai létünket határozzák meg, mint például a természeti környezetünk. Ezek rendszerint nem önállóan, egymástól elszigetelten hatnak, hanem összefüggenek egymással, ugyanakkor manapság sajnos mindkettővel baj van.

Karácsonyi beszélgetés Budai Ilonával

Réti bársony, völgyek, hajlatok felbuzgó forrásai, virágok mint dallamok őrzik a természet rendjét. Dallam őrződik az egyszerű lelkekben, „oltárok trónján”, hit-ösvényeken. Költő énekli:

Történelme, sorsa sugallta,
ősi szekérvár-védelem,
hogy énekek közt illatozzék,
mint a virág, ki védtelen.

Ez az összetartozás törvénye, a szépség-erőé, népdaloké, melyeknek egyetlen ütemében-sorában egész világ lüktet, miként a szívdobogás.

Látogatóban Paulovics László festőművésznél

Szentendre csendesen fogad. Véget ért – egy időre legalábbis – a turista- és kirakatömleny, amely az év nagy részében felcicomázza a várost. A szűk utca még inkább kiemel az idegenforgalmi hangulatból, s amint a csengőszó után fölballagunk a lépcsőkön, egyre inkább fölemelkedünk a látvány szépségébe. Kettős ez a látvány: a táj szépsége, s még inkább a belső tájé. Paulovics László festőművésznél járunk, „hát megjöttetek”, fogad kedvesen, a maga halk hangján, s invitál beljebb. Mi pedig elindulunk egy nagyszerű festői világba…