1944. december 24-én végezték ki Bajcsy-Zsilinszky Endrét

A törökőri Kis Szent Teréz-plébánián évtizedek óta szolgál Bajcsy Lajos atya. Regnumi körökben különösen sokan ismerik. Arra azonban kevesen gondolnak – bár a név önmagáért beszél –, hogy Lajos atya rokoni kapcsolatban áll Bajcsy-Zsilinszky Endrével, akit éppen hetven esztendővel ezelőtt végeztek ki a sopronkőhidai fegyházban. Lajos atyával – miközben saját élettörténetéről beszélgettünk – szóba került a nemzeti ellenállás mártírjának sorsa, s egy kis „történelemkiigazítás” is.

Nemrég érkeztem haza Jeruzsálemből, ahol a Yad Vashem Intézet továbbképzésén vettem részt: hogyan lehet beszélni gyerekeknek a holokausztról. A nyolcnapos intenzív képzés bepillantást nyújtott a holokauszt előtti zsidóság életébe, beszélt az antiszemitizmus kialakulásáról, annak évszázados előzményeiről, majd magáról a holokausztról és az azt követő időszakról.

A katolikus egyház az üldözöttek védelmében (I. rész)

„Az áldozatok előtt hajtunk fejet, az embermentők előtt tisztelgünk” – hangzott el az Áldozatok és embermentők című koncert kezdetén Budapesten, a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplomban november 30-án. Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora, Haramza László operaénekes, Dobszay Péter orgonaművész és Murányi Tünde színművész, valamint a Goldmark kórus közreműködésével a hetven esztendővel ezelőtti súlyos, sötét történelmi időkre emlékeztek, amikor fölhangzott a zsoltárokból, a Siralmak könyvéből, az Énekek énekéből összeállított műsor, amelynek végén a két szólista, Fekete László és Haramza László a kaddis és a miatyánk éneklésével szólaltatta meg a békesség, a kiengesztelődés vágyát és akaratát. Magyarországot 1944 márciusában megszállta a nemzetiszocialista német hadsereg, majd ugyanennek az évnek az őszén, keletről kezdve kiszorította a németeket a nemzetközi szocialista szovjet hadsereg, s megszállta az országot.