A világ létezése és az ember szabadsága

Beszélgetés Barsi Balázs ferences atyával

– Balázs atya, milyen istenkép él a mai emberben? Sokszor említik a minden – hatót, az istent (kisbetűs módon), mint valami legendás alakot – már-már néprajzi érdekességként.

– Valószínűleg minden korban zavaros istenkép él az emberben, egészen addig, míg nem érik megpróbáltatások, illetve nem kap kegyelmet; vagy nem találkozik olyan személlyel, akinek tisztább képe van Istenről. A mai ember nem rosszabb egyetlen más kor emberénél sem, de van egy nagy baja, s ez végzetes lehet. Mivel ezt magamra is vonatkoztatom, ezért fogalmazom így: rettenetesen felületesek vagyunk. Ez a felületesség abból is adódik, hogy személyiségünk nem érett tudományos-technikai találmányaink befogadására. Arra a remek világra, amelyben a természettudományokra épülő technikai civilizáció számos nagyszerű teljesítményt ért el. Ez a siker azt a látszatot kelti, mintha életünk egésze e körül forogna, s így állandó felületességben élve nem gondolunk arra: ki az Isten, milyen az Isten? Ezt megelőzően azonban fel kell tennünk a kérdést: ki vagyok én, ki az ember?

Jelenits István előadása Gödön

Freudnak egyszer lelkesen elújságolták a tanítványai, hogy egy új találmány, a drót nélküli távíró révén lehetővé vált a csoda: az éteren át egyik földrészről a másikra üzenetek küldhetők. Freud, aki fenntartással viszonyult a technika vívmányaihoz, azt válaszolta, hogy ez csakugyan nagy csoda, ő azonban a legnagyobb csodának azt tartja, hogy két ember szót érthet egymással.