Az új esztendő gazdasági kilátásairól is beszélgettünk Bojta János vállalkozóval

Ma már elmondhatjuk, hogy a katolikus társadalmi tanítás elvei egyre szélesebb körben ismertek. A megvalósításukról azonban jóval kevesebbet hallunk. Ezért is kiemelkedő jelentőségű az a hároméves program, amelyet a Keresztény Értékmegőrző Egyesület (KÉRME) indított el. A részletekről és az új esztendő gazdasági kilátásairól az egyesület elnökét, Bojta Jánost kérdeztük.

– Úgy tudom, hogy keresztény hite családi „örökség”.

– Budapesti értelmiségi családból származom. Édesapám és édesanyám is hívő katolikus volt, ezért számomra is magától értetődő volt a hit. Persze mindenkinek az életében vannak időszakok – például a kamaszkor –, amikor kibillenhet az egyensúlyából, de mivel a piaristákhoz jártam középiskolába, ez nálam nem vezetett a hittől való eltávolodáshoz.

Beszélgetés a hetvenöt éves Bosák Nándor püspökkel

– Püspök úr, Ön a Felvidékről, Mátyusföldről származik. 1947-ben telepítették át a családot Magyarországra. Hogyan látja a magyar–szlovák viszonyt, s a helyi egyházak mit tehetnek a két nép megbékélése érdekében?

– Időnként ma is megfordulok felvidéki emberek – papok és mások – között. Körükben azt tapasztalom, nem a rivalizálás, hanem az egymást elismerő, egymás ügyeit jó szándékkal fogadó megnyilatkozások viszik előbbre a dolgokat. Olyan papokkal kerültem kapcsolatba, akik a szlovákokkal is megtalálták a hangot. Persze olykor látjuk a kicsinyességet, a szűkkeblűséget is a másik oldal részéről, s ha ezt nem kezeljük megfelelő türelemmel és okossággal, abból valóban ellentétek fakadhatnak.

Újévi beszélgetés Gombos Miklós aranykoszorús harangöntőmesterrel

 Hirdetgeti, hogy az évnek itt a fordulója. / Azért friss jó egészséget, bort, búzát és békességet / adjon Isten bőven az új esztendőben” – szól a rigmus. „Szilveszterkor, amikor mások petárdáznak, mi harangozunk”– mondja az ország egyetlen harangöntő mestere, az Őrbottyánban élő Gombos Miklós. A múlt év őszén, az Etele úti Boldog Meszlényi Zoltán-templom harangjainak elhelyezésekor fiával és munkatársaival együtt tette a dolgát. Határozottan, biztos kézzel. A harangszentelést pedig úgy tette emlékezetessé, hogy az eltartókötél végét rábízta a torony környékén összegyűlt gyerekekre…