Vértesaljai László jezsuita szerzetes jegyzete a múlt szerdai párizsi merénylet másnapján jutott el szerkesztőségünkbe. Azóta már tudjuk, hogy a merénylők is halottak. A szerzetes gondolatai azonban túlmutatnak a tényeken, ezért adjuk közre az írást.
Verbiták Ázsia legkatolikusabb országában
Ferenc pápa január 12-én, lapzártánkkor kezdte meg ázsiai útját, amelynek során a Fülöp-szigeteket és Srí Lankát keresi fel.
Van-e olyan ország, ahol a templomba igyekvő katolikusok minden vasárnap forgalmi dugót okoznak? A Fülöp-szigetek kétségtelenül ezek közé tartozik. De nemcsak az úton jelentenek közlekedési gondot a misére özönlő hívek, hanem – bármilyen furcsa ez az európai fülnek – a bevásárlóközpontokban is! Az itteni gyakorlat szerint ugyanis nem az üzletközpontok zárnak be az egyházi ünnepnapokon, hanem a szentmise kap helyet a bevásárlóközpontokban. Minden magára valamit adó plázában van egy szombat esti és két vasárnapi szentmise. A papot a bolt fizeti.
Gy. Szabó András esszéista, előadóművész alkotó útjáról
Sok év köt össze az irodalom szolgálatában: zenészekkel, országot jártunk nehéz időben, magyar írók, költők műveivel, kort tükröző zenékkel. Mindig éreztem: azok közül való, akik az értékeket a szívükben aranyként hordozzák — hittel-alázattal. Huszonnyolcadik éve publikál a Vigiliában, a Magyar Naplóban, 2004-től a Magyar Katolikus Rádió Kitalálom!, majd Miért szeretem? című irodalmi műsorának egyik szerkesztő-műsorvezetője. Doktori értekezésében Jókai, Mikszáth, Krúdy, Móricz idilltípusait vizsgálta. Estjeivel járja a Kárpát-medence magyarlakta területeit, több ismeretterjesztő CD, kazetta és film prózai közreműködője. Számos elismerést kapott, például Kazinczy-, Madách-, Mikszáth- és Radnóti-díjat, Balassi Emlékplakettet. Hiteles tolmácsa a régi magyar irodalomnak. 2013-ban töltötte be hatvanadik életévét.
Bartalis Imre: Magyar tragédiák
Egy délvidéki faluban élő sváb fiú az 1920-as évek végén zsidó lányba szeret bele, s noha mindkettőjüket másnak szánják a szüleik, szerelmük erejében bízva összeházasodnak. A történelem egy évtized múltán a legkegyetlenebbül szól bele a házaspár és két kicsi fia életébe. Minden biztos pontot, fogódzót, sőt hosszú évekre egymást is elvesztik; az egyetlen, ami megmarad, az isteni gondviselésbe vetett bizalmuk. Annak idején egy szent életű öreg plébános segítségével találták meg kettőjük életének közös nevezőjét. Amit tőle tanultak, egész további életükben velük marad, és a legnehezebb időkben is erőforrásukként hat. A pap ugyanis a leghitelesebben képviselte a kereszténység „forradalmian evidens”, mégis ezerszer sárba tiport igazságát: „nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (A kolosszeieknek írt levél, 3,11).
Negyedszázada, pontosan 1989-es, első Kalotaszeg-kötetük megjelenése óta kísérem figyelemmel a Veszprémben működő kétszemélyes „erdélyismereti műhely”, a PéterPál Könyvkiadó fáradhatatlan, magát a gazdasági körülmények hatalmának meg nem adó, igényes és hősies munkáját, vállalásait. E huszonöt esztendő alatt a Váradi Péter Pál–Lőwey Lilla házaspár és egyben szakmai-eszmei szövetséges már harminchat, külsejében pompás, tartalmában ritka értékű Erdély-albumot fényképezett-szerkesztett. Részben azok számára, akik hozzájuk hasonlóan erdélyi gyökerekkel rendelkeznek, de nem kevésbé azoknak is, akik érzik: természeti és építészettörténeti szépségeihez, hitéleti és irodalmi kincseihez képest keveset tudnak erről az elszakítottságában is hozzánk tartozó, nekünk egyszerű turisztikai célpontnál sokkal többet jelentő vidékről s íróiról.
Elkelt a kalandos sorsú Berény-kép
Hetvenmillió forintért vásárolta meg valaki karácsony előtt Berény Róbert Alvó nő fekete vázával című fő művét a Virág Judit Galéria aukcióján. Az, hogy valaki ekkora összeget fizet egy festményért Magyarországon, már önmagában hír. Ugyanakkor nem véletlen, hogy a kép ilyen magas áron kelt el. Hiszen egy kilencven éve elveszett, és kalandos úton világhírűvé vált műről van szó.
Az utóbbi években egyre több bibliai történetet visznek vászonra a szórakoztatóipar fellegvárában, Hollywoodban. Legutóbb a történelmi drámák mestere, Ridley Scott tette ezt a kivonulás elbeszélésével. Kockázatos vállalkozás olyan témához nyúlni, amely közel négymilliárd ember hitét érinti, és mindig nehéz egy ősi történetet modern, sztereotípiáktól mentes módon bemutatni. Ráadásul ez esetben még az is elvárás volt, hogy a Hollywood hőskorában készült ikonikus filmhez, a Cecil B. DeMille rendezte Tízparancsolathoz képest is valami mást, valami újat hozzanak létre az alkotók.
Huszonkét ország és az Európai Parlament is népirtásnak minősítette, bár Törökország még ma is állítja, hogy a szóban forgó eseménysorozat nem volt szervezett, szándékos tömegmészárlás. Tagadni igyekeznek azt is, hogy száz évvel ezelőtt mintegy háromszázezer (más becslések szerint másfélmillió) örmény keresztényt gyilkoltak meg. Az Oszmán Birodalom statisztikai nyilvántartása nem volt pontos, ezért a történészek csupán bizonytalan becslésekre szorítkozhatnak.