„Legyenek egyek, hogy a világ higgyen”

Jn 17,21

 

A keresztények egységéért végzett imanyolcad január 18-án kezdődik. Ezért a következő héten az egyháznak erre a szándékára ajánljuk fel imáinkat, jó cselekedeteinket. Szekularizált világunkban, amikor még a keresztények körében is egyre terjed a teljes evilágiság és az ateizmus, a kereszténység létkérdése, hogy a Krisztus-hívők közösen tanúskodjanak Jézus Krisztusról, az Atyaisten egyszülött Fiáról, aki értünk, a mi üdvösségünkért megtestesült, megszületett Szűz Máriától, meghalt és feltámadt, hogy Lelke által mi, Isten fogadott gyermekei az isteni élet részesei lehessünk.

A Traditio Apostolica I.

A római liturgia történetéből

 

A liturgiatörténet és a korai egyház élete, szokásai iránt érdeklődők számára valóságos kincsesbányát jelent egy, a II–III. század fordulójáról fennmaradt dokumentum, az úgynevezett Traditio Apostolica. Hogy több egyházi területen is komoly tekintélynek örvendett, jól mutatja az a tény, hogy elveszett görög szövegének számos korai fordítása maradt ránk: akár töredékekben, akár más írásokba ágyazva, koptul, arabul, etiópul. A legrégebbi éppen latinul, egy 494-ből származó, később másodjára is felhasznált pergamenen élt túl tizenöt évszázadot.

Zakeus vasárnapja

Görögkatolikus egyházunkban bonyolultan alakul a nagyböjt rendszere. A negyvennapos időtartam itt csak eszmeinek mondható. A nagyböjtöt kezdő hétfő hét héttel előzi meg húsvét vasárnapját. Ám előtte még ott áll az a három hét, amely mintegy felkészít a nagyböjtre. S legtávolabbi előkészítésként – bár saját liturgikus szövegei még nincsenek a nagyböjti énektárban – ide számít Zakeus vasárnapja is, amely kiemelkedik az „évközi” időből, a pünkösd utáni vasárnapok sorozatából. Az ezen a napon elhangzó – és a vasárnapnak címet adó – evangéliumi történetben (Lk 19,1–10) három irányultság figyelhető meg. S ezek együttese valóban segíteni tudja nagyböjti felkészülésünket.

Ward Mária

Január 23.

 

Születésekor, 1585-ben, I. Erzsébet uralkodása idején Angliában üldözték a katolikusokat. Mária szülei azonban kitartottak a hitben, ő maga pedig már korán érezte szerzetesi hivatását. Mivel Angliában minden rendet feloszlattak, külföldön akarta elérni a célját. Bár családja és barátai ellenezték tervét, huszonegy évesen végül mégis szerzetbe vonult, a flandriai Saint-Omer klarissza kolostorba. Egy év múlva a kolostor általános vizitátora alkalmatlannak találta erre az életmódra. Ekkor elhagyta a flamand konventet, de egy sugallat hatására ugyanott új kolostort alapított a rend angol tagjai számára, erre a célra fordította vagyona nagy részét.

Szatmárcsekei ünnep

Idén január 18-án tartják Szatmárcsekén a magyar kultúra napját. Igét hirdet Bölcskei Gusztáv református püspök és Kiss-Rigó László római katolikus püspök, imát mond Szalay Kont református esperes, orgonán közreműködik Varnus Xavér. Ünnepi beszédet mond Törőcsik Mari, a műsorban fellép Csikos Sándor érdemes művész. Énekel a Debreceni Canto Armonico Énekegyüttes, vezényel Tóth Donát.

Túlvilági csónakok és a Kölcsey-sír

A népi, csónakos fejfás, református temető, ahol a költő is nyugszik, hazánk egyik legkülönlegesebb temetője. Páratlan látványt nyújt a közel hatszáz, embermagasságú, stilizált emberfejet, illetve csónakban fekvő embert szimbolizáló sötét fejfával benépesített sírkert.

Téli kertek

A természet mikrokozmosza, ahol élek. Kisvilágok – kertek sora, melyeket hegykaréjok kerítenek úgy, hogy mindig van kilátás a túlra, ami nem más, mint kisterek fenti megközelítése. Világunk metszésében ilyen az összetartozás: a lenti és a fenti.

A napokban olvastam Szabó T. Anna legújabb kötetét, amely benső megközelítése a kerített térnek (ez a kötet címe), amely valójában ellentmondás; egyetlen kert is szembehelyezkedik a kerített jelzővel (még ha kerítés övezi is), ha valaki átgondolja: mi a kert, amelyhez természettudomány, költészet, filozófia, teológia, zene tartozik, mint látáshoz a gondolat.

Keményen lágy vonalak

Könyvespolcra

 

Nem író, hanem az irodalomban járatos, kitűnően és élvezetesen író építész Nagy Gábor, aki 1951-ben Makóról indult, és végül a műemlékvédelemmel kötelezte el magát.

Emlékező, építéstörténeti, műemlékvédelmi írások, úti jegyzetek töltik meg e művét, mely immár a harmadik a „Nem is tudom” könyvei sorában.