A pápalátogatás elé

A Fülöp-szigeteki egyház nem csak a plébániákon éli az életét, nincs bezárva a sekrestyébe. Rengeteg iskolával, szociális misszióval rendelkezik. 1986-ban, az úgynevezett rózsafüzéres forradalom alatt két bíboros vezette a Ferdinand

Marcos diktátor elleni tiltakozást, és minden erőszak nélkül, rózsafüzérrel a kézben sikerült megdönteni a diktatúrát.

A Fülöp-szigetek Ázsia két katolikus többségű országának egyike. A lakosság nyolcvan százaléka katolikus, így itt él a világ országai közül a harmadik legnépesebb katolikus lakosság. A számoknál többet mond azonban a tény, hogy a szigetvilág katolikus jellege mindenütt érezhető. A katolikusok harminchét százaléka minden vasárnap jár templomba. Paphiányról az ország legnagyobb részén nem lehet beszélni, bár a szerzetesrendekben gyengült az utánpótlás az utóbbi időben.

Amikor nyolc évvel ezelőtt a Fülöp-szigetekre helyeztek, egy politikai és gazdasági rendszerében megállapodott, stabil országot éreztem magam körül. Cebuban, ahol élek, Magellán partraszállásával már 1521-ben gyökeret vert a kereszténység. Az itteniek az ázsiai kereszténység bölcsőjének nevezik az elővárosaival együtt két és fél milliós nagyvárost, ahol a hagyományok mindig is fontosak voltak. Ideérkezésemkor nem is sejtettem, hogy milyen gyorsan beindul itt is a fejlődés, amely óriási társadalmi és világnézeti változásokat hozott magával.


A Fülöp-szigetek soha nem volt olyan közel a fejlett nyugati országok külsőségeihez, mint napjainkban. Óriási felhőkarcolók, hatalmas bevásárlóközpontok épülnek, de a városközponttól egy macskaugrásnyira már a harmadik világba botlunk. A XXI. század eleje egyértelműen Ázsiának kedvez, a Fülöp-szigetek jelenlegi demográfiai viszonyai pedig különösen elősegítik a gazdasági fejlődést. Január elsejétől a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN), az Európai Unió mintájára megálmodott gazdasági és politikai közösség tagja lett a szigetország, ami nagy esélyeket jelent, de hatalmas feladatok elé is állít minket.

A gazdaság növekedése 2010 körül gyorsult fel. Akkoriban sokan féltek attól, hogy ez csak buborék, amely gyorsan kipukkadhat. Ez ugyan nem történt meg, de a 2013-as év végén bekövetkezett két óriási katasztrófa alaposan próbára tette a szigeteken élő embereket. Ma is nagyon jól emlékszem az elsőre, a 2013. október 15-i földrengésre. Muszlim ünnep volt aznap, ezért az egész országban iskolaiszünetet rendelt el a köztársasági elnök. Én mégis az iskolánkban tartózkodtam, ahol hirtelen megmozdultak a falak, az oszlopok, és iszonyatos recsegés-ropogás hallatszott. Kirohantunk az épületből. Odakint sütött a nap, szélnek vagy esőnek nyoma sem volt. Alig tudtuk elhinni, hogy óriási földrengés történt. Később a rádióban hallottuk, hogy az epicentrum a szomszédos Bohol szigetén volt, ahol sok templom összedőlt. Köztük több olyan is, amely már évszázadok óta dacolt a természet erőivel. A cebui Santo Nino-bazilika tornya is a földrengés áldozatául esett.

Alig tértünk magunkhoz a földrengés után, az újságok máris hírül adták, hogy soha nem látott erejű szupertájfun közeleg. November 8-án mi itt, Cebuban is éreztük a szél rendkívüli erejét, de az igazi pusztítás tőlünk északra történt. Tacloban városban sok ezer ember meghalt, főleg a tájfunnal együtt érkező szökőár következtében.

Talán e különleges helyzet miatt érezte úgy Ferenc pápa, hogy meglátogat bennünket. Ennek a legtöbb filippínó nagyon örül. A pápa mostani úti céljai közé tartozik Manila, a főváros, és Tacloban City, amely a legtöbbet szenvedett a tavalyi kettős katasztrófa után. A szentatya ott elsősorban a tájfunkárosultakkal akar találkozni. Úgy tűnik, hogy Cebu most azért nem került be a pápalátogatás programjába, mert 2016-ban itt rendezik majd az eucharisztikus világkongresszust. A találkozások hosszú listáján szerepelnek a családok, az ifjúság, a szegények, a természeti csapások áldozatai – de az állami és egyházi élet kiválóságai is.

Fő tevékenységem a cebui verbita misszió egyeteméhez köt. Reggel és este a missziós szerzetestestvér-jelöltek prefektusi munkáját látom el. Napközben nem kell a kiképzőházban lennem, mert hozzám hasonlóan a misszióstestvér-jelöltek is az egyetemre járnak, bár ők diákként. Nehéz körülmények között próbáljuk nevelni a jövő misszionáriusait, hiszen a Fülöp-szigetek nagy felelősséget érez a szomszédos, nem katolikus országok lelki felvilágosításáért is. A szeminárium karolta fel a Community Scouts nevű cebui gyermekotthont, ahol állami gondozott gyermekek nevelkednek. Az intézetet a rendőrség vezeti. Sajnos a hivatalos ellátás csak a minimumra terjed ki. A gyerekek nagy része élete előző éveiben az utcán csavargott, mert kitették a szülei. Nagyon éheznek a szeretetre ezek a fiatalok. Rendszeresen látogatjuk, korrepetáljuk őket, és ételt viszünk nekik. Mi vesszük az intézet konyhafelszereléseit, és ruhaneműkkel segítjük a gyerekeket.

Bár a cebui misszió katolikus – vagyis egyetemes –, van nemzeti oldala is ennek a munkának. Jól tudják a helybeliek, hogy magyar vagyok. Itt, a szigetvilágban majdnem mindig dolgoztak magyar hithirdetők. Érkezésem előtt az utolsó magyar misszióstestvér a jelenlegi nagybecskereki püspök, Német László verbita atya volt. Most sem vagyok egyedül, hiszen Manilában tevékenykedik Fábián Edit nővér, aki szintén magyar. Ebben a cikkben is hálás köszönetet mondok a magyar jótevők segítségéért, amely a csapások után lehetővé tette az újjáépítést. Jelenleg a szerzetesnevelés és az elhagyott gyermekek ügye szorul leginkább támogatásra. Adományok küldésére a Magyar Verbita Rendtartomány Missziós Irodái révén van lehetőség (www.verbita.hu). Ezen a honlapon, illetve a magyarországi verbiták Világposta című folyóiratában további tájékoztatás található a Fülöp-szigetekkel, illetve a verbita világmisszió ügyével kapcsolatban.