Hatalmas és szabadító ige

Szerző:

Mk 1,21–28

 

Jézus nyilvános működésének leírását Szent Márk a „kafarnaumi nap” hagyományegységével kezdi (Mk 1,21–39). Jézus tanít a zsinagógában, kiűzi a tisztátalan lelket egy emberből, aztán hazamegy Péter házába, ahol meggyógyítja annak anyósát, majd este a szombat elmúltával hozzá tóduló betegeket gyógyítja, hajnalban kimegy imádkozni, és reggel indul tovább más városok és falvak felé. Ez a hagyományegység példaszerűen mutatja be Jézus egy napját, melyet a tanítás, a gyógyítás és az imádság tölt ki.

A liturgikus könyvek születése

Szerző:

A római liturgia történetéből

 

A liturgia megismeréséhez és megértéséhez elengedhetetlenül szükséges könyveinek vizsgálata, kutatása. A „liturgikus könyv” ugyanis nem a liturgiáról szóló könyvet jelent (például egy teológiai tankönyv a szertartásokról, vagy egy szép kommentár-elmélkedés valamelyik liturgikus cselekményről vagy ünnepről), hanem az a könyv, amelyből a szertartás imáit imádkozzák, szövegeit felolvassák, a cselekmény koreográfiáját forgatókönyvszerűen leírják.

A tékozló fiú

Szerző:

Sok szentírástudós, pap, lelkipásztor szereti átnevezni a tékozló fiúról szóló evangéliumi példabeszédet, azt állítva, hogy valójában az Atya szeretetéről szól a történet (Lk 15,11–32). Nem áll szándékomban megcáfolni az eljárásukat, talán nem is tudnám megfelelőképpen megtenni. Viszont azt határozottan ki tudom jelenteni, hogy a görögkatolikus egyház liturgikus szövegei mégiscsak a tékozló fiúról szólnak azon a vasárnapon, amely a nagyböjtöt előkészítő vasárnapok sorában éppen róla kapta a nevét. Elegendő ehhez a fő éneket, a kontákot szemügyre venni: csodálatosan benne van a bűnbánat folyamata, amely a bocsánat elnyerésének biztos tudatában csúcsosodik ki. Emellett azonban fontos észrevenni, hogy a himnuszköltő személyében a tékozló fiúval azonosítjuk magunkat. Nem is tehetünk másképpen, ha készületünket komolyan akarjuk venni.

Guillaume Repin és társai, a francia forradalom vértanúi

Szerző:

Február 1.

 

A francia forradalom kezdetben nem volt szigorúan véve egyházellenes. Amikor 1789. május 5-én Versailles-ban a rendi gyűlés összeült, a harmadik rend (polgárság) és az első rend (egyház) között egyetértés volt. Augusztus 4-én az egyház önként lemondott rendi kiváltságairól. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, illetve az új alkotmány nemcsak az emberi jogokat, hanem a lelkiismereti és vallásszabadságot is biztosította.

Az antiklerikális rendelkezések sorát az egyházi vagyon állami tulajdonba vétele nyitotta meg (1789. november 2.), államosították és bezáratták az egyházi iskolákat, szeretetházakat, kórházakat. Az alkotmányozó nemzetgyűlés 1790. február 13-án kimondta az összes nem szociális jellegű szerzetesrend feloszlatását, július 12-én pedig új egyházi alkotmányt vezettek be. Ez a francia egyház számára teljesen elfogadhatatlan volt, ugyanis elszakította Rómától, az államnak rendelte alá, megszüntetett püspökségeket, az egyházi hivatalok betöltését pedig a politikai hatóságra ruházta.

Megújult a sárospataki bazilika

Szerző:

Befejeződött a sárospataki felújítása. A CBC HUSK 1101/1.3.1/0307 számú európai uniós pályázat keretében a déli oratóriumban elhelyeztek egy huszonhat harangból álló harangjátékot, elkészült és esti világítást kapott egy Szent Erzsébetet ábrázoló színes üvegablak, és lecserélték a torony és a tető héjazatát.

Akit szeretett az Isten

Szerző:

Emlékezés idős Bábel Balázsra

 

A magyar társadalom a XX. században – polgárháborús, világháborús kataklizmák során – legalább négy alkalommal zilálódott szét. Fölbomlott hagyományos szerkezete, s ezzel együtt föllazult az az életmódbeli, kulturális és erkölcsi rendje, amely megtartó erőt jelentett. A falusi, paraszti életforma szenvedte el talán a legnagyobb veszteséget, különösen a második világháború utáni időktől kezdve. A magyar irodalom számos műve jeleníti meg ezt a nemzetfenntartó erőt, azokat a személyeket rajzolva elénk, akik – minden megpróbáltatás ellenére – született intelligenciájukkal az élet értékes, gazdag örökségét adták tovább utódaiknak. A magyar paraszti világ olyan személyiségeket adott a közéletnek, mint például Varga Béla, Kovács Béla, Nagy Ferenc. Azért említem őket, mert most olyan valaki távozott a földi életből, aki ebbe a sorba illeszkedik.

Vállalni a nehéz időkben is

Szerző:

Elhunyt Lévay Pál, a Keresztény Front tagja

 

A XX. században, különösen a második felében, Magyarországon élni veszélyes vállalkozás volt – fogalmazta meg valaki. Mégis szép számmal akadtak olyan személyek, akik – vállalva a diktatúra fenyegetését – kitartottak hitbeli hűségükben, s a következő nemzedékekért is felelősséget érezve igyekeztek a keresztény- magyar erkölcsi értelmiséget kinevelni. Ezt persze az akkori hatalom államellenes összeesküvésnek tekintette. Ezért üldözték a Keresztény Frontnak nevezett, lelki hazát fönntartani igyekvő közösség tagjait is. Közéjük tartozott Lévay Pál, aki most, kilencvenesztendős korában távozott a földi életből.

Örvendjetek az Úrban

Szerző:

VI. Pál pápa apostoli buzdítása VI.: Öröm és remény az ifjúság szívében

 

Azt gondoljuk, nem lesz hátrányára Isten egész népéhez szóló üzenetünknek, ha bizonyos időt szentelünk az ifjúságnak, s különös reménytől eltelve s ettől ösztönözve hosszabban szólunk hozzájuk.

Ha a Szentlélekből újjászületett egyházat a „világ ifjúságának” tarthatjuk annyiban, amennyiben hű marad természetéhez és hivatásához, akkor az egyház önkéntelenül és teljes joggal azok arcában ismer önmagára, akik tudják, hogy ők hordozzák magukban az életet és reményt s a mostanit követő kor irányításának feladatát. És viszont mindazok, akik e történelem bármelyik viharában nagyobb életkedvet éreznek, és kívánják a jövőt és az igazi megújhodás szükségességét, ezek nemde egyetértenek – ha burkoltan is – a Szentlélektől ösztönzött egyházzal. Nemde elvárják tőle, hogy átadja nekik örök ifjúságának titkát és ifjúságának örömét is?