Guillaume Repin és társai, a francia forradalom vértanúi

A papságnak esküt kellett tennie az új egyházi alkotmányra. A törvényt negyvennégy püspök közül kettő fogadta el, a papoknak azonban csaknem egyharmada letette az esküt a fenyegetések és a kényszer hatására. Akik nem, azok menekülni kényszerültek. Az egyre növekvő egyház-, sőt vallásellenesség miatt rövid időn belül börtönbe vetették az ellenálló papokat.

1792 szeptemberében a Nemzeti Konvent minden francia állampolgártól hűségesküt követelt, Danton pedig szabad kezet adott a szélsőséges forradalmároknak a „gyanúsak” összegyűjtésére és kivégzésére. Sok papot száműztek vagy bebörtönöztek. Akik letették az esküt, azoknak is megtiltották a papi szolgálat gyakorlását, és körülbelül hat-kilencezer papot, valamint szerzetest házasságra kényszerítettek.


II. János Pál pápa 1984-ben kilencvenkilencet boldoggá avatott az egyházi áldozatok közül – volt köztük egyházmegyés pap, férfi és női szerzetes, illetve laikus is. Ők nem voltak hajlandók megtagadni hitüket, s bár ellene szegültek a politikai hatalomnak, nem fogtak fegyvert.

Guillaume Repin tizenkilenc évesen lépett be az angers-i szemináriumba. Angers-ben, majd Martigné-Briand-ban volt plébános, illetve kanonok. Nem volt hajlandó esküt tenni az új egyházi alkotmányra, ezért negyvenévi szolgálat után menekülnie kellett a plébániájáról. Angers-ben elfogták, és több paptársával együtt bezárták a börtönné alakított szemináriumba. Ő volt a legidősebb a rabságban lévő papok közül, így vállalta, hogy megszervezi, hogy misét mutathassanak be. 1792-ben megtagadta a Nemzeti Konvent követelését az eskütételre. 1793. június 17-éig börtönben volt, amikor is Angers-t elfoglalták a királypárti vendée-i felkelők. Nem csatlakozott a felkelő hadsereghez, elmenekült a városból, ám 1793. december 24-én újra elfogták. Az angers-i forradalmi bizottság elé hurcolták, amely guillotine általi halálra ítélte. 1794. január 1-jén adták át a végrehajtó katonai bizottságnak.