A tékozló fiú

Énekünk három nagy részre osztható, melyek minden gondolatát a tékozló fiú személyében irányítjuk az Atya felé.

Az első részben helyzetbemutatás található, mégpedig két gondolattal. Az egyikben bevalljuk: „Atyai dicsőségedtől esztelenül eltávoztam.” Bizony, micsoda esztelenség a bűnt elkövetni! Legalább olyan nagy, mint a tékozló fiúé. Mert ha mindig az eszünkre, az értelmünkre hallgatnánk, nem lenne bűnünk, és akkor nem homályosodna el bennünk az atyai dicsőség. Amire Isten teremtett bennünket, s amit szertartásaink közül a házasságkötés alkalmával idézünk: „dicsőséggel és tisztelettel koronáztad” (Zsid 2,7; Zsolt 8,6) meg „az” embert, a végérvényesen eggyé váló férfit és nőt. Majd a második gondolat következik: „Az adott kincseket a rosszakban eltékozoltam.” Nem másról, mint az ajándékba kapott kegyelem elvesztéséről van itt szó: a bűn fertőjébe kerülünk.


A második részben következik a fordulópont, a vallomástétel, amely az „azért” kötőszóval indul: „A tékozló fiú szavaival kiáltok fel: Kegyes Atyám, vétkeztem ellened.” Annak tudatában tesszük ezt, hogy ő mindig kegyes hozzánk, mert jaj lenne nekünk, ha csak igazságosan és nem irgalmasan fordulna felénk. Igen, ezen múlik a további sorsunk: miután felismertük bűneinket, a kegyelem eltékozlását, képesek vagyunk-e bevallani azokat, hogy bocsánatot nyerhessünk.

Így az ének harmadik részében a bocsánatkérés uralkodik, szintén két gondolattal. Előbb az Atya felé fordulva előtárjuk a kérésünket: „Mint megtérőt, fogadj be magadhoz.” A bűnét felismerő, megbánó, értük bocsánatot kérő tékozló fiú szavai ezek. Az enyém. A tiéd. Mindenkié. Mert ha megvannak bennünk a bocsánat elnyerhetőségének feltételei, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az Atya visszafogad bennünket kegyelmébe. A másik gondolat ebben a részben az alázaté: „Tégy engem szolgáid egyikévé” – kérjük a tékozló fiúval az Atyától. Méltatlanságunk tudatában tesszük ezt. Ugyanakkor az is felsejlik bennünk, hogy az atyai házban még szolgának is jobb lenni, mintsem a bűn rabszolgaságában élni.

A nagyböjtre készülve, ha tékozló fiúk vagyunk is, kérjünk bocsánatot az Atyától!