Felhívás házaspároknak
A hetvenéves Új Ember apróhirdetési rovata számtalan szolgálatot tett olvasóinak az elmúlt évtizedekben. Kereshető és található itt: lakás, albérlet, állás, gyermekvigyázó, nyelvtanár, pszichológus, restaurátor, hogy csak néhányat említsünk a leggyakoribb címszavak közül.
Isten terápiája
Elérkeztünk sorozatunk utolsó írásához. Az alcím egy könyvcímet is rejt. Nem lehet méltóbb zárás, mint egy napjainkban megjelent könyv ajánlása. A szerző Thomas Keating atya, trappista szerzetes és Tom S. („A nevem Tom, és alkoholista vagyok”) beszélgetéseit tartalmazza. A cím és az alcím magáért beszél, de magyarázatra is szorul: Isten terápiája és a szenvedélybetegségek – A középpontba vezető ima és a tizenkét lépés (Ursus Libris, 2014).
Tibor: Már többször írtunk arról, hogy mennyi évfordulót ünnepeltünk az elmúlt év során. A legutóbbi írásunk pedig arról szólt, hogy „Százéves születésnapot ünnepelünk”, mivel mindketten 2014 végén töltöttük be az 50. évünket. A nyáron azonban arról is beszámoltunk, hogy a családunkban egy kis „átrendeződés” történt: Tibor fiunk augusztusban megnősült, nagyobbik lányunk, Ági pedig az esküvőt követő héten hosszabb időre Londonba utazott dolgozni, így csak Krisztina, a legkisebb gyermekünk maradt velünk.
Találkozás Boldog Batthyány-Strattmann László unokájával Hangulatos kis utca Belbudán, nem messze a Vártól. Az osztrák építészet elemeit mutató villában találkozom gróf Batthyány Ádámmal, Boldog Batthyány-Strattmann László unokájával. A szent életű orvos emléknapja január 22-e, ezen alkalomból beszélgetünk a nagyapáról – s természetesen szóba kerül az unoka életútja és a család szellemi-lelki hagyománya.
„Édesapám a huszonegy évesen betegségben elhunyt Ödönt követte korban Boldog László tizenegy gyermeke közül.” Boldog László később hercegi címet örökölt, fia, László ugyancsak a hercegi címet vitte tovább. Ma Batthyány Ádám fivérét illeti a herceg elnevezés.
Földrengés rázta meg Nógrád megye északi részét január 1-jén. Tavaly, 2014 elején, január 19-én ugyancsak földmozgásra lettek figyelmesek az itt élők. A híradások szerint jelentős anyagi károk nem keletkeztek az idei év első napján, de a repedések, vakolathullások olyan sérülésekre utalnak, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A templomok, hatalmas belső terükkel, boltíveikkel különösen érzékenyek a természeti csapásokra. Beer Miklós váci megyés püspök és Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság helyettes államtitkára négy, a földrengés következtében megsérült nógrádi templomot keresett fel január 15-én azzal a céllal, hogy a helyszínen tájékozódjanak arról, hol szükséges a kormányzat segítsége a károk elhárításához. S aztán másféle gondok is előkerültek.
Interjú Guba András piarista szerzetes pappal
„Amikor ismeretlen területre merészkedünk, az veszéllyel járhat, viszont nagy esély van arra, hogy valami új születik. A határok keresése, a nyitottság és a folyamatos tanulás mind meghatározói a piarista rendnek és a saját életemnek is” – mondja Guba András matematika–fizika szakos tanár, szerzetes. A piarista kispapok lelkivezetését és az oktatási intézmények pedagógiai igazgatását végző szerzetes pap többször merészkedett „határmezsgyékre”: belekóstolt a lovaglásba, a harcművészetbe, a tanyasi létbe és a mentálhigiéné tudományába is, melyeken keresztül megtapasztalta Isten útmutatását, az emberi hivatást és a közösség működését.
Mk 1,14–20
Az évközi harmadik vasárnap evangéliumi szakasza kiemelkedő fontosságú: Jézus ekkor hirdeti meg az evangéliumot a népnek. Szavai súlyosak, magukban foglalják a teljes ószövetségi üdvrendet. A jézusi igék ugyanis jóval többet mondanak annál, amit a magyar fordítás visszaad. „Betelt” és „közel van” – két befejezett cselekvésre utaló igealak ez. Mit is jelentenek tehát? „Betelt az idő”, vagyis évszázadokon keresztül, folyamatosan a beteljesedés felé tartott az idő, és most, az evangéliumi jelenben ez a törekvés lezárult.
– az Oltáriszentség első nagy teológusa
A III. század nemcsak a liturgikus ünneplés formáit tekintve jelentős és termékeny korszaka a liturgiatörténetnek, hanem a liturgia dogmatikai tartalmát tekintve is. Aquitániai Proszper majd csak az V. század közepén fogalmazza meg azt az elvet, amely kezdettől végigkíséri a keresztény hit teológiai megfogalmazása és annak liturgikus ünneplése közötti kapcsolatot: „az imádság törvénye meghatározza a hit törvényét” – vagyis amit ünnepelünk, azt hisszük is, és amit hiszünk, az van jelen az ünnepeinkben.